hetilap

Hetek hetilap vásárlás
A Tesco-hadművelet
Az irányított kapitalizmus kísérlete

2014. 11. 20.
Újabb piacszabályozó lépésre készül a kormány: ezúttal az áruházláncok versenyébe nyúl bele drasztikusan azzal, hogy a tervek szerint sávosan megemeli az élelmiszerlánc-felügyeleti díjat. A magyar áruházláncokat ez alig érinti, a külföldieket viszont jelentősen, a Tesco például 10-12 milliárdos terhet kaphat a nyakába. Persze nem feltétlenül kell könnycseppet ejteni a külföldi szupermarketekért, ám az is egyértelmű, hogy attól, hogy a helyüket hazai multik veszik át, még a beszállítók kiszolgáltatottsága és a piac centralizáltsága nem enyhül. Sőt.

A jövő évi adótörvénycsomagban szereplő tervezet szerint az eddig is létező, ám mindössze 0,1 százalékos – és a termelőkre, feldolgozókra, kereskedőkre egyaránt vonatkozó – úgynevezett élelmiszerlánc-felügyeleti díjat sávosan megemelné a kormány, így az akár a 6 százalékot is elérheti majd. A kizárólag a „napi fogyasztási cikkeket értékesítő üzletekre” vonatkozó elképzelés értelmében 500 millió forintos éves nettó árbevételig nem kell díjat fizetni, 0,5–50 milliárd forint között 0,1 százalékot, 50–300 milliárd forintnál több lépcsőben 1–5 százalékot, 300 milliárd forint felett pedig 6 százalékot. A jogszabálytervezetben szereplő indoklás szerint a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalhoz befo­lyó összeget „az élelmiszerlánc-biztonsági stratégiában, a többéves tervben és az éves ellenőrzési tervben meghatározott feladatok végrehajtására kell fordítani”.
A kommentárok szerint azonban az új „különadó” a legkevésbé sem az élelmiszerbiztonság érdekében lesz kivetve, sokkal inkább piacszabályozási eszközként szolgál majd. Ugyanis a legnagyobb hazai áruházláncokat, a COOP-ot és a CBA-t annak ellenére sem érintené érzékenyen az új szabály, hogy 500 milliárd forint feletti az árbevételük – ugyanis franchise rendszerben működnek. A legnagyobb magyarországi szereplőként, több mint 700 milliárdos árbevételt produkáló Tescónak viszont az eddigi 600 milliós adóteher helyett 10-12 milliárdot kellene befizetnie. Nem véletlen, hogy a nemzetközi szinten is problémákkal küszködő brit áruházlánc esetleges kivonulása is felmerült a hírmagyarázatokban. Egyébként a szintén külföldi tulajdonú Auchan (1,6 milliárd), Spar (5,6 milliárd) és Lidl (1,6 milliárd) is jókora adóterhet kap a nyakába. A megemelt díjból egyébként összesen 20-30 milliárd forintnyi plusz költségvetési bevétel kalkulálható.  
A jogszabály-alkotási folyamatokra rálátó szakértő forrásunk szerint egyértelműen a piac újraszabályozása, a magyar szereplők erősítése a tervezet célja. Szerinte az nem elvetendő megfontolás, hogy a beszállítókat sok esetben kényszerhelyzetbe hozó nagy kereskedelmi láncok mellett a kis és közepes üzletek is újra levegőhöz jussanak, ugyanakkor kérdéses, hogy ez utóbbi valóban cél-e, vagy csak a jó kormányzati kapcsolatokkal bíró nagyok lesznek a kedvezményezettek. Ebből a szempontból aggasztó, hogy – mint forrásunk megjegyezte – nem készült hatástanulmány az új sarc piaci hatásait illetően, vagyis senki sem tudja megmondani, hogy a külföldi multik megszorongatásából biztosan következik-e az, hogy egyre több kisüzlet nyílik meg. Szerinte egyébként nem feltétlenül külföldi–hazai összevetésben érdemes gondolkozni, már csak azért sem, mert a magyar kereskedők sem mentesek a korrupciótól (lásd áfa-csalások). Mint megjegyezte, jelenleg is van olyan magyar szövetkezet, amely hazai paradicsomként forgalmazza az átcsomagolt lengyel terméket – vagyis az élelmiszerlánc-biztonságot nem a külföldiek kiszorításával lehetne erősíteni, hanem az ilyen és hasonló jelenségek feltárásával és megszüntetésével.  
Pogátsa Zoltán közgazdász szerint nem ördögtől való a kormány piacrendezési törekvése, legfeljebb szokatlan. „A nyugati konzervatív pártok hagyományosan közel állnak a saját hazai üzleti szektorukhoz, és igyekeznek kedvezni nekik. Ez a klasszikus konzervatív gazdaságpolitika sajátja. Például a wikileaks-iratokból kiderül, hogy az amerikai kormányok minden követ megmozgatnak annak érdekében, hogy a hazai gazdasági szereplőket hozzák helyzetbe, ehhez legtöbbször az állami szabályozást és a közbeszerzéseket használják” – magyarázta, hozzátéve, hogy mivel Magyarországon a rendszerváltást követően jelentősen eltolódott a piac a külföldi tulajdon arányába, az egyensúly visszaállításához radikálisabb eszközökre van szükség, ami valóban szokatlannak hat. Szerinte azok a liberális kritikák, miszerint „kommunista” módszereket alkalmaz a kormány, csak azért merülhetnek fel, mert a rövid távú történelmi tapasztalataink az államcentrikus gazdaságpolitikát a baloldalhoz köti, miközben az ötvenes-hatvanas években Nyugat-Európában is államosítási hullám volt.  
Ami pedig a kereskedelmi láncokat illeti, az sem véletlen – jegyezte meg –, hogy Nyugat-Európában erőteljesen korlátozzák a multik térnyerését, Hollandiában például a városok peremén működhetnek nagyáruházak, belül a kis és közepes üzletek kapnak csak engedélyt. A „nagyokkal” szemben megfogalmazott kritikák pedig jól ismertek: nemzetközi gazdálkodásuk átláthatatlan; monopolisztikussá teszik a piacot, így a beszállítók kiszolgáltatottá válnak; és olcsó termékeikkel – amellett, hogy az inflációt gyengítik – erősítik a munkáltatók és az állam alacsony bérezési stratégiáját.
Pogátsa Zoltán viszont arra is rámutatott, hogy amennyiben a piaci viszonyok átrendezése nem csökkenti a piaci koncentrációt, vagyis nem jelennek meg új kis és közepes szereplők, a fenti problémák nem fognak enyhülni. „Attól nem lesz sokkal jobb, ha csak annyi történik, hogy a külföldi helyébe hazai multi lép, hiszen ezek éppúgy visszaélhetnek a piaci előnyükkel, számos terméket külföldről szereznek be és nem feltétlenül átlátható a gazdálkodásuk, sőt, akár az offshore lehetőségeket is ugyanúgy kihasználják, miközben a verseny nem nő” – fogalmazott.
„Mi mindig a Tescóval és az Auchannal tudtunk legkönnyebben megegyezni, és egy ismert, magyar lánccal a legnehezebben” – mondta a Heteknek egy vállalkozó, aki a kezdetektől beszállítója mindhárom áruházláncnak. Tapasztalatai szerint bár a külföldi multik sem hagytak számára sok mozgásteret a tárgyalások során, a magyar áruházlánc a legkülönfélébb jogcímeken újabb és újabb százalékokat igyekszik lefaragni az árból, ráadásul a törvényben rögzített 30 napos fizetési határidőt egy kiegészítő szerződéssel 60 naposra növelik – az aláírt megállapodásból pedig csak a cégnél marad egyetlen példány. Mindezt annak kapcsán mondta el, hogy arról kérdeztük, mit szól ahhoz, hogy a hazai áruházláncok javára szorongatnák a külföldieket. Szerinte a legjobb az lenne, ha az állam és a hazai kereskedők „a lehető legmesszebb lennének egymástól”. „Ha egy kereskedő tudja, hogy a kormány mögötte áll, az ő érdekeit képviseli, akkor úgy érzi, hogy bármit megtehet a beszállítóval” – magyarázta.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected] - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!