A 44 éves Tóbiás József nem a szokott politikai pályát futotta be abban az értelemben, hogy Magyarországon az első számú politikai vezetők legtöbbjének a párt és a parlament volt az első igazi munkahelye. Mint arról múlt heti számunkban írtunk, általában egy jó nevű gimnázium elvégzése után egy fővárosi vagy regionális elitegyetemen kötöttek ki a magyar politikai topvezetők. (Ötösfogat, avagy Magyarország irányítói. Hetek, 2014. július 18.)
A mozgalmár
Tóbiás politikai karrierje azonban nem ilyen egyenes vonalú, hanem elsősorban mozgalmi jellegű. A nyírségi Dombrádon felnövő, szegénysorból jövő, emiatt (legalábbis egyik forrásunk szerint) olykor gumicsizmában általános iskolába járó politikus egy nyíregyházi vízügyi szakközépiskolában érettségizett és szerzett szakmát, majd a vízügyben kezdett el dolgozni, de hamar kereskedő-üzletkötő lett. Az MSZP ifjúsági élcsapatának, a Baloldali Ifjúsági Társulásnak (BIT) 1991-ben alapítója volt, és nyíregyházi elnöke lett – itt tényleg plakátragasztóként és agitátorként kezdte a mozgalmi munkát. A BIT-ben lett Kiss Péter, későbbi MSZP-alelnök és számos kormány miniszterének a „tanítványa”. Ez ismerői szerint fontos momentum Tóbiás politikai karakterének megértéséhez, mert Kisstől tanulhatta meg azt, hogy a nyilvánosság előtt minél kevesebb konfliktust kell vállalni, mert úgymond, amúgy is automatikusan sok veszekedésbe kerül bele egy politikus, ezért az ellenségeket nem kell „előállítani”, sem a viszályokat előidézni. A nyilvánosságban ugyan mindig visszafogott hangú Kiss Péter egyébként a csapatával szemben kőkemény volt. Forrásaink szerint Tóbiás is nem egyszer állt Kissnél a szőnyeg szélén, végighallgatva, ahogy „politikai főnöke” leszedi róla a keresztvizet.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »