Régen túl vagyunk azon, hogy úgy gondoljuk, hogy a választási küzdelem a programok csatája. Ennek oka részben az, hogy az elmúlt években azt tapasztalhattuk: meglehetősen ellentmondásos a kormányzópártok viszonya saját programjukhoz. A legáltalánosabb az, hogy választási ígéretek nem, vagy csak falsul valósulnak meg, miközben a kormányzati ciklus közepén olyan terveket hajtanak végre, amelyek soha nem mérettettek meg a nyilvánosság előtt, mert soha nem is kaptak volna azokra felhatalmazást.
Egy párt valódi programjának az iránya a napi gyakorlatban mutatkozik meg; a politikai erőtér és a párt mögött húzódó érdekcsoportok szándékainak ismeretében értelmezhető. A választási program a kirakatba készült, általában nem őszinte, sőt sokszor fügefalevélként szolgál a párt valódi természetének és valódi szándékainak elfedésére. Az írott program világképe, gondolatvilága, szóhasználata mégis tartalmaz tanulságokat annak elolvasásakor. Az első, ami szembeötlő: a Jobbik szinte kínosan ügyel arra, hogy a szakszerűség látszatát keltse, emellett viszont mindent megígérjen. A szakmai hitelességgel igencsak hadilábon álló párt próbál kivakarózni a cigányozó, neonáci külsőségekben pompázó zsigerpárt képéből, az emberek gondjainak kifejezését felvállaló, a politikai korrektség kliséit túllépő, merész, jobboldali, tabudöntő párt képének irányába. Ennek következménye, hogy a szöveg nagy része ellentmondások és semmitmondások halmaza. Például: egyrészt azt állítja a Fideszről, hogy ugyanúgy nem csinált semmit, mint az MSZP; másrészt azt, hogy a Jobbik programját valósította meg. A két állítás egyszerre nem lehet igaz.
A nagyotmondás nagy igyekezete a jelentőségteljes semmitmondás rejtői paródiák magasságait idéző „stílusbravúrjait” hozza létre: „Az értékes termőterületeken élelmiszert és takarmánynövényeket kell termeszteni, a jó legelőket állattenyésztésre kell használni, de vannak olyan földterületek, melyek bioenergia-növények termesztésén kívül másra nem nagyon használhatók.” Rejtő Jenőnél ez így hangzik: „Guatemala kis állam, de kiterjed a szélrózsa minden irányába, és éghajlata igen számottevő”, vagy így: „Honduras lakosai különböző életkorúak, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak.” Vagyis: cipőt a cipőboltból! –A mezőgazdaságban pedig el kell érni a teljes foglalkoztatottságot minden lehetséges eszközzel.
2014. 03. 28. (XVIII/13)
