Múlt héten fogadta el a kormány a jövő évi felsőoktatási keretszámokról szóló EMMI-előterjesztést, aminek értelmében „a kormány a munkaerő-piaci igényekhez illeszkedően” és „a Széll Kálmán Terv fiskális célkitűzéseivel összhangban” összesen 74 110 főben határozta meg az állami ösztöndíjas és részösztöndíjas képzésekre 2013-ban felvehető jelentkezők számát. Jövőre – a tavalyi 34 ezer hellyel szemben – 10 480-an teljes ösztöndíjas, 46 330-an pedig részösztöndíjas felsőoktatási képzésben kezdhetik meg tanulmányaikat. Emellett 16 ezren mesterképzésben, 1300-an doktori képzésben tanulhatnak. Továbbra is prioritás a műszaki, a természettudományi, az informatikai, az agrár-, illetve az orvos- és egészségtudományi képzési területek állami ösztöndíjas keretszámainak biztosítása. A jogi és a gazdaságtudományi képzéseken viszont kizárólag az önköltséges forma marad.
A kormány ésszerűsítésről, minőségemelésről, sőt esélyegyenlőség-növelésről beszél, és azt ismételgeti: a részösztöndíj nem tandíj, hanem kedvezményes diákhitel, ami sokak számára elérhetővé teszi a felsőfokú végzettséget. Mint ismert, tavaly télen is tüntetéssorozatot váltott ki a forráskivonás, a keretszámok enyhébb csökkentése és a „röghöz kötő” hallgatói szerződés bevezetése. A hallgatói szerződés miatt az ombudsman szeptemberben ismét alkotmánybírósági indítványt nyújtott be, de Kövér László házelnök szerint ehhez a kormány „gazdasági és erkölcsi megfontolásból” ragaszkodni fog. A tavaly meghirdetett 15 500 részösztöndíjas helyre egyébként végül alig ötezren jelentkeztek, s a Diákhitel2-t is mindössze ötezren vették idén igénybe. A rész-ösztöndíj nem népszerű, mert minden rosszat magában foglal, mivel fizetős és szerződésköteles is egyben.
A helyzet az, hogy míg a Pokorni-érában debütált Diákhitel1 egy nemzetközileg is példaértékű önfenntartó modell volt rugalmas kamatvonzattal, addig a fix 2 százalékos kamatú Diákhitel2 az államnak ráfizetés, mert a mindenkori kamatkülönbözetet ő állja. Egy NGM-tanulmány szerint jóval nagyobb államháztartási hiányt generál majd a Diákhitel2, mint ami forráskivonással, az állami keretszámcsökkentéssel megtakarítható. Ide tartozik, hogy míg 2010-ben 180 milliárdot, addig jövőre legfeljebb 120 milliárdot fordítanak felsőoktatásra. Mi több, a kormányzati ígéretek szerint már a majdani hiteltörlesztést is magára vállalná az állam mindazon diplomások esetében, akik Magyarországon helyezkednek majd el. Szakemberek szerint sajnos nincs másról szó a kormányzat részéről, mint a jövő eladósításáról és a pillanatnyi költségvetési tételek kozmetikázásáról, hiszen az állami tulajdonú, nonprofit alapon működő Diákhitel Központ Zrt.-n keresztül bevont hitelek így nem a 2013-as büdzsé kiadásait terhelik.
2012. 12. 14. (XVI/50)
