hetilap

Hetek hetilap vásárlás
A mocskos üzlet gyanúja
Gyilkost adtunk el pénzért?

2012. 09. 13.
 „Kommunikációs Waterloonak” tartják kormányzati körökben az Azerbajdzsánnak kiadott katonatiszt ügyét. Pontosabban, kommunikációs szempontból szinte kezelhetetlen helyzetnek, mert nem számítottak arra, hogy Safarov haza­érkezéséből az azeri elit politikai show-t csinál. A Hetek információiból úgy tűnik, hogy a beavatott politikusok számítottak botrányra, de nem ekkorára. Az ügy kirobbanása óta a kormány minimálisra csökkentette a témáról szóló információt, érezhetően hamar túl akarnak lenni a „mocskos üzlet” gyanúján. Úgy tűnik, azért igyekeznek minél kevesebbet beszélni az ügyről, nehogy valaki „kipakoljon” a kiadatás igazi hátteréről. Meg persze, hátha „kihűl” a sztori.

A skandalum kiderülése után a kormányzat különféle szereplői egyöntetűen mutogattak Szijjártó Péterre, mint aki megmagyarázza a történteket. Vélhetően a fiatal, nemzetközi szintéren rutintalan politikus lehet az ügy egyik kulcsszereplője. Sem az illetékességgel rendelkező Navracsics Tibor igazságügyi tárcavezető, sem Martonyi János külügyminiszter nem szolgált bővebb magyarázattal a példátlan nemzetközi botrányt okozó ügyben. Szijjártó Péter, aki a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára, két nap sajtóbeli turnézást követően (elsősorban elfogult, kormánypárti orgánumoknál) „mindent elmondunk" hivatkozással lezártnak tekintette az ügyet. Hasonlóan nyilatkozott Orbán Viktor is, aki a Közszolgálati Egyetem megnyitóján nyugtatta az újságírókat, hogy jogszerűen cselekedtek, nincs félnivalója az országnak. Ő is lezártnak tekintette a történteket. Rogán Antal két nap múlva - ugyancsak hazai pályán, a Magyar Nemzetben - már azokra tolta át a felelősséget, akik 2004-ben egy folyosón szállásolták el az örmény és az azeri katonatiszteket. A kormány üzenete egyszerű: csupán egy nemzetközi jogi, rutinnak számító eljárásról volt szó, és a megállapodást Azerbajdzsán nem tartotta be.

Ennek ellenére nehezen hihető, hogy a kormány mindenfajta ellentételezés nélkül tett ekkora gesztust Azerbajdzsánnak, hogy elengedte a 2006-ban Bakuban az év emberének kikiáltott, nemzeti hősnek tartott, az örmény kollégáját álmában lemészárló Safarovot. Erre a súlyos erkölcsi dilemmára meg sem próbálnak magyarázatot adni a kormányzati politikusok, mivel alapjaiban tagadják, hogy egyáltalán hibát követtek volna el azzal, hogy átadták az olajban gazdag látszatdemokráciának a Magyarországon elítélt katonatisztet. Az ügy erkölcsi dimenziójára pedig véletlenül sem utalnak.

Pedig közismert, hogy az Orbán-kormány elmúlt kétévi politikájának egyik vezérmotívuma volt, hogy az IMF 2011-es kirúgását követően kétségbeesve igyekeztek alternatív pénzügyi forrást találni Magyarország lejáró hiteleinek megújítására. A „nyugati" IMF-fel az az egyik probléma, hogy kiszámolható, reális gazdasági programot vár, nem elégszik meg a matolcsyzmus közhelyeivel. Ha velük üzletelne a kormány, akkor erős kontroll alatt lenne a politikájuk szakmaisága. Emlékezetes, hogy a pénzhiány miatt a vezető kormánypárti politikusok és kormánydelegációk jártak Kínában és Szaúd-Arábiában egyfajta „kolduskörúton", hogy egyebek mellett államkötvény-vásárlásokat generáljanak. (A pénzügyi világválság ellenére ugyanis Kínában a magas megtakarítási ráta, míg az öbölországokban az olaj miatt található jelentős mobilizálható tőke.) Egy magyar alapkezelő vezető munkatársa a Heteknek ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy üzleti szempontból azért nehéz ezeken a piacokon sikert elérni, mert a kínai és a szaúdi befektetési szakemberek is ugyanúgy a „nyugati", angolszász üzleti hírügynökségek, szakújságok és elemző intézetek anyagából tájékozódnak, mint az európai és észak-amerikai befektetők. Ezen körökben és orgánumoknál viszont Magyarország rizikós befektetési helynek számított, lásd a bóvliba történt leminősítéseket, a nemzetközi intézményekkel való konfliktusokat. „Ha vegytisztán üzleti alapon nem éri meg befektetni, akkor csak üzlet feletti, geopolitikai okokból lehet rávenni egy másik nemzet üzletembereit, hogy hazánkban fektessenek be. Szaúd-Arábiának nincsenek kelet-európai geopolitikai érdekei, míg a kínaiak számára Brüsszel és az Egyesült Államok lényegesen fontosabb partner, mint Magyarország" - fogalmazott az említett közgazdász. Ez az oka, hogy sem a kínai, sem a szaúdi tőke nem jelent meg jelentős mértékben a magyar állampapírpiacon, miközben a kormány tovább vívta a szabadságharcot az IMF-fel szemben. Ennek következtében még tavasszal, sőt a nyár elején sem látszott, hogy az idei és a jövő évi finanszírozása milyen módon oldódik meg Magyarországnak. A forint árfolyamának a hektikussága is ezt a feszültséget tükrözte. Nyár elején még pánikhangulatban teltek a politikusok napjai.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected] - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!