Kereki, 2012. május 13., vasárnap. Az ötszázlelkes somogyi falu néhány lelkes horthystája életnagyságú szobrot állított a kormányzónak. Az avatáson volt minden, mint a búcsúban: dobozgitárra és háborús veteránra hangszerelt „Horthy Miklós katonája", fülbevalós alpolgármester atillában, a vitézi rend még életben lévő reprezentánsai korhű maskarában, továbbá viharossá fokozódó délnyugati szél, ami a rokon Horthy Éva helyett kéretlenül is lerántotta a leplet Miklós faszobráról.
Az alkotás a lakkozott bükk világos tónusában hirdette a kormányzó nagyságát egészen szerda hajnalig, mikor egy vödör vörös festék alapjaiban változtatta meg a szobrász eredeti elképzelését. Legalábbis vizuálisan. És hogy az egyszerűbb gondolkozású horthystáknak se kelljen sokat töprengeni az üzenet értelmén, az elkövető Dániel Péter a „tömeggyilkos" és „háborús bűnös" feliratokkal könnyítette meg a dolgukat. Az ügyvéd a Facebookon előre bejelentette, mire készül. A horthysták őröket állítottak Miklós mellé, és úgy kalkuláltak, hogy ha hajnali kettőig kitartanak, azt a napot már megnyerték. A baj csak az volt, hogy nem tartottak ki.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »