Az EB azt javasolja, hogy fagyasszanak be mintegy 500 millió euró - közel 150 milliárd forint - Magyarországnak szánt kohéziós támogatási összeget, mert az ország nem teljesítette deficitcsökkentési kötelezettségeit. Bár Olli Rehn pénzügyi biztos minden fórumon azt hangsúlyozza, hogy nem büntetésként kell értelmezni a döntést, mégis kormánypárti és ellenzéki forrásaink egyértelműen ennek minősítették a határozatot. Meglepő, hogy informálisan még az ellenzékiek is elismerik, hogy a magyar gazdaság nincs annyira rossz állapotban, hogy ilyen példátlan büntetéssel sújtsa Brüsszel. Egyöntetű vélemény, hogy példát kívánnak statuálni az Orbán-kormánnyal, a nézeteltérés a két oldal között csak a miért kérdésében van.
Az elmúlt napokban több, felelős pozícióban levő kormánypárti politikussal és háttéremberrel beszélgettünk arról, hogy a brüsszeli elit és a magyar kormány között miért alakult ki háború; a kötelezettségszegési eljárásokra írt 100 oldalas kormányzati válasz a békekötés dokumentuma lesz-e; illetve hogy a „kohéziós büntetést" hogyan kell értelmezni. ( Interjúkészítésünk idején már levegőben lógott a döntés.) Bár azt sikerült megtudnunk, hogy a válaszlevél tartalmáról folyamatos egyeztetés zajlott Brüsszellel, az is kiderült számunkra, hogy részkompromisszumokon túl nincs egy átfogó politikai megegyezés a dokumentum mögött. Egyetlen kormányzati forrásunk sem merte azt kijelenteni, hogy ezzel a meccs lezárult volna, noha a legtöbb kérdésben, különösen a jegybanktörvény tekintetében inkább engedett a kormány.
Mint ismeretes, a kormány nem kíván engedni az MNB elnökének esküje és fizetésének megszabása kérdésében, a bírói nyugdíjazást továbbra is az általános korhatárhoz szabná, de kérvényezhetővé tenné a „továbbszolgálást", és az adatvédelmi hivatal vezetőjének „visszahívhatóságán" is változtatnának.
2012. 02. 24. (XVI/08)
