„Egy szégyen vagy, olcsó náci”; „idióta amerikai” „analfabéta közgazdász” – ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illették magyar kommentelők a világhírű konzervatív tudóst saját blogjában (a nyomdafestéket nem tűrő megjegyzések idézésétől eltekintünk). „Bűne” mindössze annyi volt, hogy kritikával illette az új magyar alkotmányos berendezkedést. Volt olyan hozzászóló, aki trágár jelzők kíséretében magyarázta, hogy Fukuyama egy független ország belső ügyeibe próbál beavatkozni, ahelyett, hogy saját „sötét” kormányát tanítaná demokráciára. Másvalaki szerint a Stanford Egyetem professzora nem azért írt „sértéseket” és „hazugságokat” Magyarországról, mert „hülye”, hanem azért, mert pénzt kapott érte. Volt olyan kommentelő is, aki nemtelen egyszerűséggel az összes amerikait lehülyézte.
A professzor többek között azt fejtegette két hete megjelent írásában, hogy az új magyar alkotmányos berendezkedés formailag nem sokban különbözik a brit „demokratikus diktatúrától”, vagyis a westminsteri modelltől. Ám amíg a brit rendszer a mértéktartás miatt működőképes volt, addig Magyarországon „senki sem bízik benne, hogy Orbán Viktor és a Fidesz felelősen fogja használni hatalmát”. Szerinte „az új magyar alkotmány elsősorban nem attól rossz, ami benne van, hanem attól, amit felfed szerzőinek hosszú távú hajlamaiból”. A professzor szerint „a legfontosabb intézményes hatalmi fékek azok, amelyeket az Európai Unió és a szélesebb nemzetközi közösség gyakorol”.
Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár olvasói levélben reagált a bejegyzésre, több tévedést is a szerző szemére vetve. Hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróság tagjainak nyugdíjkorhatárát nem módosítja az új alkotmány (Fukuyama alkotmánybírákat írt bírák helyett). Kovács arra is rámutatott, hogy az Európai Bizottság nem mondta ki, hogy a magyar kormány megsértette vagy felszámolta volna a jegybank függetlenségét; valamint megjegyezte, hogy az amerikai tudós állításával ellentétben a nemzeti „adósságplafon” bevezetése nem gyengíti, hanem erősíti az ellenőrzést. Az új választási törvényt pedig az államtitkár így próbálta védeni: „Értelmetlen arról beszélni, hogy a kormány a Fidesz javára módosítja a választási törvényt, hiszen a 2010. évi választási eredmények teljesen rendhagyóak voltak. A leadott szavazatok 53 százalékával a Fidesz 173-at hódított el a 176 egyéni választókerület közül. (…) Egyébként is: a demokratikus választások kimenetelét az állampolgárok szavazatai döntik el, nem pedig az ilyen vagy olyan választási rendszer adottságai.”
Válaszában Fukuyama azt írta, „némileg elképedt” azon, hogy blogbejegyzésére „heves” magyar reakciók érkeztek. Elismerte, hogy elkövetett néhány tárgyi tévedést, de úgy vélekedett, hogy az államtitkár és mások nem értették meg cikke lényegét, ami az volt, hogy a probléma „nem a hatáskörök alaki elosztásában, hanem inkább abban rejlik, ahogyan az Orbán-kormány él ezekkel a hatáskörökkel”.
„Magyarországon a demokrácia számára a fenyegetést tehát nem önmagukban az új intézmények jelentik, hanem egy régi politikai kultúra, amely éppen újraéled” – írta az amerikai tudós. Szerinte az Orbán-kormány „egy sor olyan intézkedést hozott, amelyek arra utalnak, hogy nem érti azokat a normákat, amelyeknek egy egészséges liberális demokrácia alapjául kell szolgálniuk”. Mint fogalmazott, a kormány parlamenti „szupertöbbségét” nemcsak egy új alkotmány, de olyan törvények sokaságának elfogadására is felhasználta, amelyek közül csaknem valamennyi az ő kezében összpontosítja a hatalmat.
Egyébként nem Fukuyama volt az egyetlen, akit megdöbbentettek a kritikáira adott szélsőséges jobboldali reakciók. Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem alkotmányjogi professzora budapesti látogatása előtt gyalázkodó e-maileket, sőt halálos fenyegetést is kapott. A tudós korábban többek között arról írt, hogy Magyarország már nem nyugati típusú jogállam.
2012. 02. 10. (XVI/06)
