Tavaly ilyenkor a médiatörvény miatti nemzetközi kritikák kapcsán azt nyilatkozta a Heteknek, miszerint a bírálatoknak az egyik dimenziója a „fejlett" Nyugat felsőbbrendűségi érzéséről szól az „elmaradott" Kelettel szemben. Mára - Orbán Viktor szavaival élve -orkán erejű ellenszélbe kerültünk. Mit mond most erre?
- Nem merném azt állítani, hogy ok nélküli ez az ellenszél. Az előidézője az az elképesztő munka, amit az elmúlt másfél évben a kormány elvégzett.
A nyugati demokráciák néha késztetést éreznek arra, hogy demokráciára tanítsák az újonnan jövőket, és a közép-európai volt kommunista országok nagyjából ebbe az okításra szoruló csoportba tartoznak. Számomra érdekes, hogy az alaptörvény és a sarkalatos törvények, valamint a nyugdíjrendszer megújítása kapcsán ugyanazok a mechanizmusok működnek, mint amelyeket a médiatörvény esetében átéltünk. Senki sem veszélyezteti Magyarországon a demokráciát, mégis a nyugati közvéleményt meg lehet ijeszteni azzal, hogy milyen baljóslatú átalakítás zajlik Magyarországon. E mögött a mechanizmus mögött észrevehető egyfajta kettős mérce is. Nyugat-Európában a demokrácia legalább annyi formában létezik, mint Közép-Európában. Gondoljunk csak arra, hogy hány nyugati országban ma is királyság az államforma, ami a jogrendszerét, bírósági rendszerét, kinevezési gyakorlatát tekintve jelentősen eltér egy köztársaság működésétől. A demokrácia ugyanis számtalan „ruhában" létezik Európában. Mi azt várjuk, azt kérjük a Nyugattól, hogy legyen türelmes, alaposan tájékozódjon, ne benyomásokból és ne érzelmileg gerjesztett vélemények alapján ítélkezzen.
2012. 01. 27. (XVI/04)
