George H. Walker, az Egyesült Államok budapesti nagykövete (egyben az idősebb Bush elnök unokatestvére) 2006. június 1-jén számolt be Washingtonnak a magyar Külügyminisztérium közleményéről, amelyben a kormány üdvözölte az akkori amerikai külügyminiszter, Condoleezza Rice kezdeményezését, hogy indítsák újra az iráni atomprogramról szóló tárgyalásokat. A magyar álláspont szerint Iránnak ellenőrizhető módon fel kell függesztenie urániumdúsítását – Budapest egyetértett az unió akkori közös kül- és biztonságpolitikájának főképviselőjének, Javier Solanának a véleményével, miszerint az Egyesült Államok kezdeményezésének a támogatásával a nemzetközi közösség komoly jelzést ad arra, hogy meg szeretne egyezni Iránnal.
Egy 2008 augusztusában kelt táviratban April H. Foley nagykövet megerősítette, hogy Budapest továbbra is elkötelezett az atomsorompó rendelkezéseinek betartása mellett, különösen az iráni atomprogramot illetően. A távirat Horváth Márkot idézte – ő vezette akkoriban a Külügyminisztériumban a fegyverzetellenőrzési osztályt –, aki szerint Magyarország mindig is óvatos volt az iráni kormánnyal, valamint a hozzá közel álló szervezetekkel való kapcsolatfelvétel során. Majd hozzátette, hogy Budapest elkötelezetten támogatja a Teheránnal kapcsolatos korlátozásokat. Horváth – az amerikai távirat szerint – kétli, hogy magyar cégek érintettek lennének bármilyen nukleáris fűtőanyaggal kapcsolatos kérdésben.
A két, 2008-ban keltezett amerikai távirat közül a második tanúsága szerint Moszkva csalódottan fogadta a magyar álláspontot a grúziai konfliktussal kapcsolatosan – a budapesti orosz nagykövet, Igor Szavolszkij szerint ennek ellenére Oroszország (Orosz Föderáció) mérsékeltnek nevezte azt. A magyar álláspontot Banai Károly, a Gyurcsány-kormány kül- és biztonságpolitikai főtanácsadója tolmácsolta. Szerinte Budapest véleménye nagyon határozott és egyértelmű. Mint mondta: „Grúzia szuverenitása és területi integritása nem kérdőjelezhető meg.” A főtanácsadó hozzátette, hogy a grúz cselekmények ellenére az „orosz reakció teljesen aránytalan volt, mint amit a helyzet igényelt volna”. Banai szerint a NATO és az EU egyaránt a grúz demokrácia védelmében lépett fel. Az első távirat pedig Hamikus Vilmost, a Külügyminisztérium volt főosztályvezetőjét idézi, aki szerint az EU-állásfoglalásban Magyarország nem fogja ellenezni a keményebb nyelvezetet sem az orosz katonai akcióval kapcsolatban. A magyar diplomata tart attól, hogy a szokásos irányból – Németország és Olaszország részéről – tiltakozni fognak az agresszív állásfoglalás ellen. Hamikus azonban az amerikai diplomata véleménye szerint hálás azért, hogy francia elnökség van az EU élén, amely bátrabb, mint más tagállamok.
April H. Foley 2008 áprilisában idézte Kovács Álmost, a Pénzügyminisztérium egykori szakállamtitkárát, aki maximálisan támogatta az amerikai törökpolitikát. Washington 2008-ban felvetette, hogy támogatná az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank stratégiai működésének jövőbeni áttekintését, valamint egy új célpiac, Törökország jelentkezésének megfontolását. Kovács úgy vélekedett az amerikai diplomata szerint, hogy ugyan Budapest számára a posztkommunista régió a prioritás, Törökország megfelelő célország lehet a jövőben.
Hegyesi Ferenc, a Külügyminisztérium Biztonságpolitikai és Non-Proliferációs Főosztályának munkatársa egy 2008-as keltezésű távirat szerint közölte: Magyarország az afganisztáni konfliktussal összefüggésben támogatja az Afgán Nemzeti Hadsereg felállítását. April H. Foley szerint arra tekintettel kérvényezhette ezt a magyar fél, hogy újabb feladatok hárultak a magyar afganisztáni misszióra (PRT).
A távirat azonban kitért arra, hogy Budapest támogatása az Afgán Nemzeti Hadsereg felállítására csak elvi jellegű. Foley szerint a pénzügyi nehézségek következtében a magyar kormánynak kihívást fog jelenteni, hogy jelentősebb mértékben hozzájáruljon az afganisztáni alaphoz.
A bíborost is idézik
Természetesen belpolitikai témákról is születtek érdekes jelentések. Az amerikai követség munkatársai például 2010 októberében találkoztak például Erdő Péter bíborossal, aki az egyeztetés során kritikával illette az akkori (Bajnai-) kormányt. Az egyházvezető a politikai elitet összekapcsolta a szervezett bűnözéssel, és mint mondta, elterjedt a korrupció, az ítélkezési szervek pedig nem hatékonyak. Erdő – a táviratok tartalma szerint – azt állította, hogy bizonyos politikusok a rasszizmust eszközként használják fel arra, hogy eltereljék a közvéleményt a komoly ügyekről. A bíboros ugyan elismerően nyilatkozott a Bajnai-kormánynak arról a teljesítményéről, hogy betiltottak egy szélsőséges csoportot, valamint elfogták a romagyilkosságok gyanúsítottjait, azt mégis jelezte, hogy az ország állapota a 2010-es áprilisi választásokat követően javulhat, bár hozzátette, hogy a Fidesz hatalomra jutása esetén „sem lesz itt mennyország”. Gyurcsány Ferenc volt kormányfőről is szivárogtatott a WikiLeaks: az egyik diplomáciai sürgöny fölényesnek jellemezte a korábbi MSZP-s miniszterelnök politikai stílusát.
Az amerikaiak az MSZP-ről szóló táviratok szerint úgy ítélték meg, hogy az MSZP-s vezetésű kormányok idején Magyarország sodródott, a Gyurcsány-kormányt pedig tehetetlennek látták. A nagykövet szerint a miniszterelnök defenzívába szorult, és elszigetelődött még a saját pártjában is, a magyarok elfáradtak Gyurcsány „fölényes, de koncentrálatlan” hozzáállásától, a kormány pedig egy újonc kabinet és egy leköszönő, „béna kacsa” kormány hibáit követi el.
2011. 09. 02. (XV/35)
