Pusztán a törvényjavaslatokat áttekintve a Jobbik egy erősen rendpárti, a kormány gazdaságpolitikáját osztogató irányból támadó, némileg populista pártnak tűnik, amely azonban messze áll attól a fajta radikalizmustól, ami retorikájában megjelenik. Érdemes megjegyezni, hogy azokat a szakpolitikai javaslatokat, amelyeket a Jobbik kelet-magyarországi fórumokon és polgármesterei által szorgalmaz, a párt frakciója az Országgyűlésben már korántsem kezelte ilyen kiemelten. Érdekes „többfejűségre” utal az is, hogy a Jobbik legismertebb politikusai egyáltalán nem kezdeményeznek törvényjavaslatokat – miközben a Jobbik volt a legaktívabb ellenzéki párt, több törvényjavaslatot nyújtottak be, mint a két másik ellenzéki párt összesen.
Napirend eltti radikalizmus
A napirend előtti felszólalásokban a Jobbik radikálisabb és a kormánnyal szemben kritikusabb: e felszólalások elsősorban a jelenlegi és nem a korábbi kormányok ellen szólnak.
A volt szocialista kormányok csak viszonyítási pontként jelentek meg, a Fidesz–KDNP-kormányt az elődök rossz politikájának folytatójaként bemutatva. A Jobbik elsősorban a kormány megszorító intézkedéseit kérte számon, de számos alkalommal beszéltek a kormány átfogó gazdaságpolitikájáról – az általuk kívánatosnak tartott irányról kevesebb szó esett.
A felszólalások negyedében a Jobbik által fontosnak tartott „értékek” és ügyek jelentek meg: a párt napirend előtt beszélt a Képíró-ügyről, a melegfelvonulásról, a Tom Lantos Intézet megalakításáról és a demográfiai krízisről.
Ezekben az ügyekben a párt a legradikálisabb arcát mutatta meg, ugyanis ezekben a felszólalásokban a Jobbik képviselői nyíltan cigányoztak (Vona Gábor a roma gyermekekről mint szociális és kulturális háttér nélkül felnövő, „potenciális bűnözőkről” beszélt) és zsidóztak (Tom Lantosról mint „magyargyűlölő, cionista, csaló szélhámosról” beszéltek). Ezeket a felszólalásokat ráadásul jellemzően a Jobbik vezető politikusai mondják el: Vona Gábor, Dúró Dóra, Balczó Zoltán.
Napirend utáni szélsségek
A kevesebb nyilvános figyelmet kapó napirend utáni hozzászólások során a Jobbik retorikája még szélsőségesebb: a napirend előtti felszólalásokban sugalmazott, „sorok közötti” utalásokat explicit kifejezések veszik át. Napirend után a Jobbik politikusai mind témában, mind nyelvhasználatban egészen szokatlan beszédeket tartanak: olyan stílust és kifejezésmódot jelenítenek meg, ami elsősorban a szélsőjobboldali portálokon ismert. A felszólalások mintegy egytizede nyíltan antiszemita, gyakori a kirekesztő, esetenként uszító fogalmazás. Itt a legaktívabb a párt parlamenti munkája: a tavaly tavaszi és őszi ülésszak alatt a felszólalások 60 százalékát mondta jobbikos képviselő, ez az arány a 2011 tavaszi ülésszakban 75 százalékra emelkedett.
Fröcsögéseik rendre következmények nélkül maradnak: sem a levezető elnök, sem a kormány képviselői nem reagálnak ezekre a beszédekre (kormányzati reakció mindössze három esetben érkezett, de egyik sem kritizálta a nyelvhasználatot vagy a témafelvetést). Július 11-én botrány lett abból, amikor Novák Előd antiszemita kijelentést tett az egyházügyi törvény vitájában, ám ez a nyelvezet már hónapok óta jelen volt a parlamentben.
2011. 08. 05. (XV/31)
