Az elmúlt hetekben egyre több szakszervezet és érdekvédelmi szervezet aktivizálta magát. A rendvédelmi dolgozók látványos demonstrációi ugyanis lehetőséget teremtenek arra, hogy a pedagógusoktól kezdve a vegyipari dolgozókig egyre többen hallassák a hangjukat. A szakszervezetek általános panasza, hogy a kormánypártok nem egyeztetnek velük érdemben, a médiában számos, olykor ellentmondó kormányzati ötlet jelenik meg. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsot idén nem hívták össze (arra számítanak, hogy ezt a grémiumot amúgy is megszünteti a kormány, helyette egy felhígított Nemzeti Gazdasági és Szociális Tanácsot hív életre), a törvényjavaslatokat pedig egyéni képviselői indítványként terjesztik be, amivel kikerülhető a széleskörű egyeztetés. Ebben az a „trükk”, hogy olyan gyorsan megy át a parlamenten egy döntés, hogy az érintettek nem tudnak ellene kampányt folytatni, az ellenlobbi értelmét veszti.
Úgy tudjuk, hogy a jelentősebb szakszervezeti vezetők már két hete arról tanácskoztak, hogy érdemes lenne összefogniuk, mert láthatóan a Fidesz-kormány az „erőből ért”. Jelenleg hat nagy szakszervezeti tömörülés működik Magyarországon, amelyeknek érdekérvényesítő képessége eltérő. A legnagyobb „galibát” azok a szakszervezetek képesek okozni, amelyek a közlekedést tudják sztrájkkal megbénítani, vagy például a villamosenergia-ellátást képesek részben korlátozni (erőművi dolgozók). A Liga és az Autonóm Szakszervezetek rendelkeznek erős befolyással a vasutas dolgozók körében. Igaz, Gaskó István, a Liga elnöke (vele a közelmúltban egyébként Orbán Viktor személyesen találkozott) és Borsik János, az Autonómok vezetője egymás riválisának tekinthetőek a vasutasok körében.
Egy szakszervezeti vezető lapunknak arról beszélt, hogy a rendvédelmi dolgozók látványos akcióira ráépülve összeállhat az egység, főleg, ha valóban megszüntetik az OÉT-ot, ha a szakszervezetek kihagyása nélkül írják át (munkaadóbaráttá) a Munka törvénykönyvét, illetve a jövő évi adótörvények az alacsonyabb jövedelmi helyzetűek számára további reálbércsökkenést okoznak. Az összefogás gátja lehet viszont, hogy a szervezetek nagyon rossz anyagi helyzetben vannak, a korábbi ingatlanvagyonukat felélték, és a demonstrációk szervezése jelentős anyagi teherrel jár számukra. Ráadásul a kormány nyílt konfliktus esetén a szakszervezetek kisebb pénzügyi forrásait is elzárhatja.
Rendrsztorik
János rendrtisztként szolgált negyvenöt éves koráig. Huszonhét év szolgálat után a beosztása megszŐnésével vonult nyugdíjba, nem jószántából, hanem azért, mert semmit nem tudtak neki ajánlani.
Az életkorát valamivel ötven felett határozza meg, és azt mondja, ma is képes lenne ugyanúgy dolgozni, mint fiatalon. „Hogyan akarnak bennünket foglalkoztatni, mikor még benzinre sem futja, mikor a tizenkét órás mŐszakban dolgozó járrök nyolcvanezret visznek haza pótlékokkal együtt?” – teszi fel a kérdést a nyugdíjas egyenruhások tervezett reaktiválásával kapcsolatban. Nyugdíja valamivel százötvenezer forint felett van, és nincs lelkiismeret-furdalása, mert – mint mondja – ezért a pénzért rettenetesen sok stresszt kellett elviselni a szolgálata során.
Zsolt határrként húzott le harminc évet. „Hat éve vagyok nyugdíjban, teljesen kisimultam, lenyugodtam. Ehhez képest a szolgálatba való visszaállás egy rémálom lenne, de nem a munka miatt, hanem a kormány eddig napvilágot látott tervei miatt. Nincs a régi munkahely, nincs a régi beosztás, hanem mehetünk egy szál gumibottal közmunka-felügyelnek” – panaszolja.
János erre felteszi a kérdést: normális az, aki ezt kitalálta? „Mi lesz ez az ország, büntetsziget, ahol a rabok azok az emberek, akik nem találnak munkát? Ehhez pedig engem akarnak smasszernak? Ilyen ötlet kinek az agyában fogant meg?” – teszi hozzá.
„Spórolni akartak rajtunk, ez a szomorú igazság, de ezt eddig senki se vallotta be” – jegyzi meg Zsolt, aki szerint a kormány érveivel az a baj, hogy egyedi eseteket állítanak a közvélemény elé, és ezekbl akarnak általános, mindenkire azonos súlyú döntést hozni. Attól is tart, hogy ha vissza is mennek dolgozni, néhány hónap múlva megszŐnik az állásuk, és munkanélküliekké válnak, hiszen „a nyugdíjat csak így lehet majd igazán megspórolni”.
János szerint egyetlen kérdés maradt csak: az, hogy azok az aktív rendr kollégák, akiket ellenük vezényelnek ki, melyik oldalra fognak majd állni. (Hajdú Sándor)
2011. 05. 27. (XV/21)
