A meghívó szerint a rendezvény nem titkolt célja volt az „új alkotmányról szóló országgyűlési koncepció véglegesítése előtt a vélemények kifejtésével a végső szöveg befolyásolása”, ám az elhangzottak fényében aligha valószínű, hogy a szélsebes jogalkotási tempót diktáló kormány keblére öleli majd a javaslatokat.
A zsúfolásig megtelt II. János Pál pápa nevét viselő díszteremben Sólyom sajnálatát fejezte ki, hogy az Alkotmánybíróság (Ab) hatáskörének szűkítése után az új alkotmány
kidolgozását már végképp nem lehet elszakítani az aktuálpolitikától. Miközben az alkotmányos rend szilárdságának fennmaradásáért miatt aggódott, a volt köztársasági elnök feltett egy jogos költői kérdést: Vajon milyen értékektől kell még elbúcsúznunk az új világ nevében? Érvelése szerint az Országgyűlés azért tud a kétharmad nevében alkotmányellenes döntéseket hozni, mert az új kormány a „régi világ és az új világ” küzdelmét a jog uralma fölé helyezte. Márpedig, ha a törvényhozó elhiszi, hogy következmények nélkül átléphet az alkotmányos korlátokon, akkor olyan veszélyes lejtőre téved, ahol nincs megállás. Ez a gondolkodásmód a volt államfőt az MSZMP-re emlékezteti, és újabb kérdésként merül fel, hogy ezek után mitől lesz hiteles ugyanabból a kézből egy új alaptörvény. Úgy véli, az Alkotmánybíróság megrendszabályozása kapcsán kialakult közfelháborodás a társadalom jogérzékének erejét mutatja, és az értelmiség bebizonyította, hogy a „hamis politikai kommunikáció erkölcsi kérdéssé válhat” egy ilyen vitában.
A katolikus egyetem jogi karának professzora elismeri, hogy a rendszerváltás adós maradt egy formai szempontból is megfelelő alkotmánnyal, de a hiány pótlását nem vezé-relheti szerinte az újdonság kényszerének görcse. Éppen ezért azt javasolja, hogy a jelenleg is hatályos alaptörvény kapjon egy mindenki számára elfogadható formát, ahelyett, hogy folyamatos szapulásával tovább erodálják amúgy is sebzett tekintélyét.
Ugyanerre az álláspontra helyezkedett Zlinszky János professzor és Lábady Tamás, a Pécsi Ítélőtábla elnöke, korábbi alkotmánybírók, akik szintén a formai legitimáció mellett érveltek. Előbbi csak ott és annyiban változtatna a szövegen, ahol és amennyiben szükséges, és ha ez nem lehetséges, akkor „jobb az egészet változatlanul hagyni, mint az egészet kidobni”. Utóbbi pedig a lecserélés mellett elhangzott érveket – például: az új hatalom szimbolikus tette az újrakezdés jegyében – kárhoztatta, mondván, hogy gyenge lábakon állnak és könnyedén cáfolhatóak.
Jakab András ezek közé sorolja azt a kormánykörökből újra és újra felbukkanó érvet is, hogy a preambulum ideiglenesnek mondja a hatályos alkotmányt. „Húzzuk ki és írjuk át az évszámot. Kész” – javasol frappáns megoldást az egyetem docense, és ő sem érez jogi kényszerhelyzetet az alaptörvény módosítására. Az elkerülhetetlent tudomásul véve az ő kulcsszava az „óvatosság”, mivel mindenképpen önkorlátozásra kell bírni a politikai hatalmat, ahogyan Odüsszeusz is odakötöztette magát egy árbochoz a szirén-ének előre látható kísértése miatt.
„Az alkotmány nem a kormány önmegvalósításának terepe, és nem az állam szervezeti és működési szabályzata, ezért nagyon fontos, hogy a jogalkotó alázattal nyúljon a megváltoztatás történelmi lehetőségéhez” – hangsúlyozta Schanda Balázs. A katolikus egyetem jogtudományi karának dékánja nem örülne, ha az alkotmányozás eredményeképpen megváltozna hazánkban a jogállam fogalma, és szerinte a folyamat valódi tétje nem az, hogy meg tudják-e szavaztatni a kormányerők az Országgyűléssel az új szöveget, hanem hogy az legitimmé tud-e válni a társadalom előtt. Úgy véli, létezik egy „nagybetűs alkotmány”, amit országonként több-kevesebb sikerrel a hatályos alaptörvény szövege jelenít meg,
és az Ab eddigi ténykedése mindig is ehhez képest ítélte meg a törvényeket. Az előtte szólókhoz hasonlóan ő sem keresné a közös minimumot a végeredményhez, mivel a „nemzetet az alkotmányt is megelőző közösségek
közösségére kell építeni”.
Egy csak egy legény maradt talpon a vidéken, aki ellenvéleményt fogalmazott meg a nagytekintélyű alkotmánybírákkal szemben: Polt Péter korábbi legfőbb ügyész helyettese. Varga Zs. András szerint azért kell új alkotmány, mert az alkotmányozó hatalom ezt akarja. Az új alaptörvénnyel átértelmeződik az Ab eddig összegyűjtött döntéseinek szerepe a magyar jogfejlődésben, ami nem akkora dráma, hiszen nem egyszer jutottak alkotmányellenes végkövetkeztetésre. A katolikus egyetem közigazgatási jogi tanszékének vezetője védelmébe vette Orbán Viktor 2010-es rendszerváltásra utaló választásieredmény-értelmezését, mivel szerinte annak igenis léteznek a közjogi alapjai. Varga rövid és frappáns alkotmányt szeretne, amit nem kell állandóan módosítgatni a túlzott mértékű részletszabályok miatt.
A pódiumvitát lezáró Salamon László gyakorlatilag csak Varga Zs. Andrással tudott egy platformra kerülni, így zárszava vitaindítónak inkább beillett volna. Az Országgyűlés alkotmány-előkészítő eseti bizottságának kereszténydemokrata elnöke továbbra is stigmaként kíván tekinteni a hatályos alaptörvény keletkezési dátumára, és bár tartalmával nagyjából egyetért, legitimitását már erősen vitatja. Szerinte az elmúlt húsz év alatt annyi működési hibát produkált már a demokratikus rendszer, hogy van mit újragondolni. Pláne, hogy ezt sok esetben a politikai szereplők provokálták ki. Itt van mindjárt Gyurcsány Ferenc, aki miatt át kell varrni a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézményét.
Ami pedig az Ab-t illeti, szerinte nem tartozik az abszolút érinthetetlen témák közé, mi van ugyanis akkor, ha egyszer ne adj’ Isten egy olyan kétharmados jogszabályt semmisítenek meg (pl. választójog), amely veszélybe sodorja a demokratikus rendszer további működését? Salamon nem érti mi a probléma a kormány jogalkotási tempójával, hiszen az 1848-as törvényhozás is lóhalálában zajlott. Ennek ellenére kacérkodik a gondolattal, hogy a „fundamentális értékeket rögzítő és védő” új alaptörvényt két egymást követő ciklus parlamentjével szavaztassa meg a megkérdőjelezhetetlen legitimáció érdekében. Valamint – zajos ellenreakciókat váltva ki ezzel közönségéből – vesszőparipájának rajthoz állításában is reménykedik, amely nem más, mint a kétkamarás parlament 2014 utáni felállítása.
2010. 11. 12. (XIV/45)
