A program megértéséhez két dolgot érdemes megjegyezni. A nagy állami rendszerek átalakításával foglalkozó közgazdászok a változtatások jellegét két kifejezéssel szokták leírni: a paradigmatikus reformok kifejezést akkor használják, mikor egy rendszer (például nyugdíj, oktatás, vagy szociális szféra) működésének alaplogikáját változtatják meg, ezzel szemben a parametrikus átalakítások azt jelentik, hogy egy-egy rendszer alapszisztémája nem változik, hanem egyes részelemeit próbálják megváltoztatni.
A MSZP-SZDSZ-kormány például az egészségügyet alapjaiban, paradigmatikus módon próbálta megreformálni és magánbiztosítási alapon működő rendszerré átalakítani, amely kísérlet aztán a szakma és a „nép" ellenállásán megbukott. Bokros Lajos, az MDF kormányfőjelöltje pedig az úgynevezett strukturális reformok címén gyakorlatilag mindent alapjaiban változtatna meg az ország működésében.
Egy másik megjegyzendő kifejezés az angol nyelvterületről szivárgott át a magyar közgazdászok körébe. A bullshit sajátos angol szó, melyet visszafogott tükörfordításban marhatrágyaként ültethetnénk át a magyar nyelvbe, ha az angolszász kultúrkörben nem süketelést, nagyzolást jelentene. Az interneten a diplomamunkájukat író egyetemistáknak úgynevezett bullshit-generátort is készítettek, hogy dolgozataikhoz komolynak és nagyon szakmainak tűnő, idegen szavaktól hemzsegő, de valójában közhelyeket tartalmazó mondatokat tudjanak találni. (Például: „Megpróbáljuk innovatívan fejleszteni a szűkös költségérzékeny szegmenst", vagy „Ne felejtsük el generálni a reakcióképes szolgáltatásfelügyeletet!)
2010. 03. 19. (XIV/11)
