„Siptárok” – a délszláv nyelveken így nevezik a koszovói albánokat, akikről a volt Jugoszláviában évtizedekig azt tanították, hogy iskolázatlanok, sok gyerekük van, és muszlimok. Ebben a szóban messze több a lenézés, mint az „oláh”, „tót”, „román” vagy a „bozgor” kifejezésben, kifejezi egyúttal a vitathatatlan szerb felsőbbrendűséget is. A szerbek és horvátok utálhatják, gyűlölhetik is egymást, de nem nézik le a másikat, ám a koszovói „siptárokra” mindig ugyanazzal a megvetéssel gondolnak: élhetetlen alja népség. Mindezt Jóci mondja, a Koszovóból érkezett albán pék, aki a családját tartja el azzal, hogy itt dolgozik Magyarországon.
„A koszovói albánok soha nem érezték otthon magukat a titói Jugoszláviában, a vádak szerint azért nem, mert ez a nép képtelen bármely más néppel együtt élni. Már az apám is máshol szeretett volna élni, szinte belénk nevelte a szabadság, a szebb világ és a dolce vita iránti szomjúságot” – meséli a történetét az albán pék. Mint mondja, a fokozatosan adagolt, de egyre elviselhetetlenebb szerb nacionalizmus aztán végleg szembefordította a koszovói albánokat a szétesőfélben lévő államszövetséggel. Az albánok válaszul hosszú évtizedekig tartó, nagyon tudatos stratégiával vették meg maguknak Koszovót. Szó szerint, hiszen a sok százezer, Nyugat-Európában dolgozó koszovói albán vendégmunkás fizetése jelentős részét kötelező adóként befizette egy nemzeti alapba, amiből felvásárolták a szerbek eladó földjeit és házait, így egyre több településen etnikai fölénybe kerültek. Ugyanebből a pénzből a jugoszláv törvényeken kívül álló párhuzamos oktatási rendszert is kiépítették, az úgynevezett „repülő iskolákat”, ahol albánul tanultak, és egy új történelmi fordulatra készítették fel a gyerekeket, amikor önálló ország lesz Koszovó.
A szabadság tényleg beköszöntött, de a várva várt jólét nem, Koszovóban megélni ma is nagyon nehéz, a külföldi segítség pedig nagyon kevés. A férfi személyes tapasztalatai alapján fogalmazza meg a véleményét a menekülthullámmal kapcsolatban: messze nincs még vége, hiszen minden család igyekszik kijuttatni a tagjait Európába, mert úgy érzik, Koszovóba nem mostanában fog beköszönteni a jólét. Jóci hangsúlyozza: az albánok legfőbb intézménye a család, a klán, ahol minden testvér felelős a másikért, legyen az a világ bármely országában.
A koszovói menekülthullám egyre erősebben ostromolja Európát és Magyarországot – állította lapunknak Ördög István, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal menekültügyi igazgatója. Azok között, akik Magyarországon kérnek menedékjogot, a koszovói albánok aránya 55 százalék. Ez a szám évek óta csak növekszik, a másfél éve elnyert szabadság sem hozott változást az albán menekültek tekintetében. A hivatal folyamatosan tájékozódik a koszovói helyzetről, az elmúlt két évben kétszer járt tényfeltáró misszió Koszovóban, hogy megállapítsa a menekültáradat pontos okát és jövőjét. Hivatalos és civil forrásokat hallgattak meg a menekültek falvaiban-városaiban, és a jelentések hamarosan elkészülnek, ami az unió migrációs terveit is befolyásolni fogja – tudtuk meg Ördög Istvántól. Az azonban már biztosnak látszik, hogy nem politikai, társadalmi vagy vallási üldöztetés miatt indulnak el otthonról a koszovóiak, hanem a jobb élet reményében.
Juhász József Balkán-szakértő szerint is pusztán gazdasági szempontok alapján mérlegelnek a koszovóiak, amikor elhagyják otthonukat. „Nem tudunk olyan politikai vagy klánügyekről, amelyek alapjául szolgálnának a migrációs hullámnak. Egyszerűen a gazdasági válságra foghatnánk, de ez csak részben fedi az igazságot. A szerb embargó teljes, de mára már más külgazdasági utak is kiépültek Koszovóban. Egyszerűen a függetlenség kikiáltása, a szabadság eufóriája után nem jött a gazdasági felemelkedés, ami a többi kelet-európai, balkáni társadalmakban elindult. Nem áramlottak be az úgynevezett donor pénzek, nem indult fejlődésnek a gazdaság” – mondta a szakértő.
Hozzátette: az európai bizottság szerint még jelentős kérdésekben kell változnia Koszovónak. Ilyenek a jogállamiság biztosítása, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, az igazgatási kapacitások megerősítése, valamint a szerb és egyéb kisebbségek védelme. Juhász József szerint lényegi reformokra és nagy volumenű beruházásokra van szükség annak érdekében, hogy az ország hosszú távon meg tudjon felelni azoknak a kihívásoknak, melyek az unión belüli versenyből és piaci erőkből fakadnak. Ezt mutatja az is, hogy Koszovó kereskedelmi deficitje az elmúlt időszakban tovább nőtt, és 2009-ben meredeken zuhant az export mértéke is. „A jogállamiság gyengesége, a széles körű korrupció és a szellemi tulajdonjogok körüli bizonytalanság mind-mind komoly kerékkötője a gazdasági fejlődésnek, így nem meglepő, hogy a munkanélküliség továbbra is magas” – véli Juhász József.
2009. 10. 30. (XIII/44)
