Az Új Egyensúly költségvetésegyensúlyteremtési csomagnak, illetve a
konvergenciatervnek köszönhetően a GDP-hez viszonyított költségvetési deficit
2010-re 4 százalék alá fog csökkeni, az infláció is alacsony lesz, illetve
csökkenni fog az államadósság, egyedül a gazdasági növekedés mértékét várja
mindenki károsan alacsonynak.
Mégis a Fideszben egyöntetű vélemény, hogy az új, valószínűleg Orbán Viktor
vezette kormánynak kell „fájó intézkedéseket” is hoznia, mivel a
Gyurcsány-kormány egyensúlyteremtése jelentős részben adóemelésből (például a
vállalkozók különadójából és áfa-emelésből) származik, az állami kiadások
csökkentése csak kisebbik részét jelentette a csomagnak. Szakmai konszenzus van
arról, hogy munkahelyek teremtéséhez adócsökkentés szükséges.
„Ahhoz, hogy adót lehessen csökkenteni, az állam kiadási oldalához is hozzá kell
nyúlni, ehhez viszont társadalmi konszenzus, illetve az üzleti körök támogatása
is szükséges, hogy ne járjunk úgy, ahogy Gyurcsány, aki magára gyújtotta a
házat” – magyarázta a Heteknek egy fideszes háttérember, aki megerősítette, hogy
Stumpf Istvánnak, az Orbán-kormány egykori kancelláriaminiszterének ez irányú
kijelentései nem véletlenek.
Stumpf István politológus, a Századvég Alapítvány elnöke egy konferencián
ugyanis azt nyilatkozta: „akár előre hozott választások esetén, akár 2010-ben,
de a Fidesz kormányzását az átmenetet szabályozó társadalmi szerződéssel kell
kezdeni. Az új alku az új közteherviselési rendszert szabályozná.” A politológus
később azt is állította, hogy a spanyol Moncloa-paktumhoz hasonló széles
társadalmi-gazdasági megállapodást kell kidolgozni az első két év
válságkezelésére.
(A spanyol miniszterelnök rezidenciáját nevezik Moncloának, ahol 1977-ben írták
alá a Franco halála utáni konzervatív kormány, a baloldali ellenzék, a munkaadók
és a szakszervezetek társadalmi és gazdasági megállapodását. Nemcsak
Spanyolországban, hanem például Írországban is egy széles bázisú társadalmi
szerződés biztosította az ország gazdasági fordulatát.)
Egyébként már 2006-ban több, jelentős befolyással rendelkező gazdasági szervezet
is Társadalmi és Gazdasági Megállapodás megkötését sürgette. A választások
másnapján fizetett, egészoldalas hirdetéseket jelentetett meg 16 vállalkozói
szövetség és kamara Kiáltvány – megállapodás a jövőért címmel. Többek között az
Amerikai Kereskedelmi Kamara, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége,
a Magyar Kereskedelmi és Ipari Kamara „követelte”, hogy a fenntartható gazdasági
növekedés érdekében szerződést kössenek az Országgyűlés pártjai és az új
kormány.
Négy pontban foglalták össze elvárásaikat: felelős és fenntartható
gazdaságpolitikát (például az államháztartási hiány mielőbbi lefaragását),
államháztartási reformot, szolgáltató egészségügyet, illetve versenyképességet
növelő adóreformot.
A kezdeményezéshez később további hét szervezet csatlakozott, Kóka János
gazdasági miniszter pedig azt ígérte, hogy gazdasági konzultációt, egyfajta
Nemzeti Gazdasági kerekasztalt hív össze. Később módosult a kormányzati
kommunikáció, mondván: az ilyen egyeztetésekre az Országos Érdekegyeztető Tanács
(melyben a szakszervezetek jelentős pozícióval rendelkeznek), illetve a
Gazdasági és Szociális Tanács lett kitalálva. Sőt, Gyurcsány Ferenc az Új
Egyensúly névre hallgató megszorító intézkedési csomagját látványosan az OÉT-en
jelentette be.
A Kiáltvány – megállapodás a jövőért aláírói közül később (az Új Egyensúly
elfogadása után) többen felvetették egy újabb, élesebb hangú kiáltvány
kiadását. A dokumentumtervezet szövege elkészült, amelyben ugyan nyugtázták
volna, hogy a korábbi „kéréseiknek” megfelelően elindult az államháztartási
hiány lefaragása, de kritizálták az Új Egyensúlyt azért, mert nem látszanak
benne a mélyreható, az állami működés egészét átható, lényegi reformok.
Ugyancsak a már említett spanyol Moncloa-paktum mintájára felvetették volna egy
átfogó társadalmi szerződés megkötését. Mivel a nagy érdekszövetségek vezetői
között nem jött létre egység, nem fogadták el a tervezetet.
Érdekes, hogy később, de még mindig 2006 nyarán Matolcsy György, az
Orbán-kormány volt gazdasági minisztere egy Népszabadságban publikált cikkében
vetette fel, hogy hívják életre „a politika válsága miatt” az új Nemzeti
Kerekasztalt, melyet az MTA elnöke vezetne. A jelenleg fideszes országgyűlési
képviselő gyakorlatilag létrehozta volna a parlament második kamaráját. Különös,
de akkor Gyurcsány Ferenc is egy, a Corvinus Egyetemen tartott előadásában
szimpatikusnak tartotta a javaslat irányát, és ő is az ír példát hozta elő a
megegyezés szükségességével kapcsolatban.
A szándékok ellenére átfogó megállapodás nem jött létre a kormányerők és az
ellenzék, illetve a jelentős társadalmi, illetve üzleti szervezetek között,
aminek az esélyét az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése végképp
megakadályozta. Hiszen a Fidesz ezt követően semmiben sem tekintette
tárgyalópartnernek Gyurcsány Ferencet.
A miniszterelnök létrehozott ugyan három reformkerekasztalt, a közoktatás
fejlesztése, a nyugdíjreform és a versenyképesség előmozdítása érdekében,
amelyek jelentős szakmai és elemző munkát végeznek azóta is, a közéletre azonban
nem gyakorolnak jelentős hatást. Igaz, a politikai szféra teljesen hiányzik e
testületekből.
2008. 05. 16. (XII/20)
