hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Trónfosztás és álviták
Önfeladás lenne a tabudöntő Gyurcsány leváltása

2007. 06. 27.
Önkorrekciónak minősítette Lendvai Ildikó, az MSZP országgyűlési frakciójának vezetője a Heteknek adott interjújában a kormányátalakítást. A politikus szerint nem akarnak lassítani a reformkormányzáson, ugyanis „tovább akarnak haladni az úton, de ha lehet, kevesebb hibával”. Az MSZP meghatározó vezetője egyébként az SZDSZ lassulástól tartó álláspontjáról úgy vélekedett: „Ha autóval megyek egy nehéz terepen, nem lehet arról vitatkozni, hogy gyorsan vagy lassan megyek. Haladni kell előre, amilyen tempót megengednek a feladatok.”



Fotó: Somorjai László

A kormányátalakítással azt a szituációt szerették volna elkerülni, mikor
Medgyessy Péter bejelentette, hogy a nyári pihenőt követően ősszel átalakítja a
kabinetet, majd erre már nem volt ereje?

– Egészen biztos, hogy nem pihenős nyárra készülünk, bár ennek nem a
kormányátalakítás az oka. Az elmúlt egy évben alaposan felkavartuk a közéletet,
éppen ezért ezer dolgunk és feladatunk van. Belefogtunk a tabuk és
igazságtalanságok trónfosztásába, ami a kockázatos, ám elkerülhetetlen
változtatások „bevállalását” jelenti. A három évvel ezelőtti időszakkal pedig
nem érdemes párhuzamot vonni, teljesen más korszak van a politikában.

Egyszerűen arról van szó, hogy nem akartunk őszig várni, mivel megtaláltuk
azokat a pontokat, ahol strukturális változtatással és a működési feltételek
javításával jobbítani lehet a kormányban. Tudatosan törekedtünk arra, hogy a
parlamenti ülésszak végén az új miniszterek letehessék az esküt.

A menetrendünk az volt, hogy az egyéves működést követően lehet levonni a
megfelelő következtetéseket. A szerkezeti korrekcióról már legalább fél éve
gondolkodunk, de a miniszterelnök kérése az volt, hogy várjuk meg az egyéves
kormányműködést. Az egy év letelt, ezek után már egyetértettünk a
miniszterelnökkel abban, ha az elszánás már megvan, akkor nem érdemes sokat
húzni az időt, mert az elbizonytalanítja nemcsak a közvéleményt, hanem az
apparátusokat is.

Tavasszal váratlanul három miniszteri poszton is csere történt (egészségügyi,
környezetvédelmi és igazságügyi), de a jelenlegi átalakítás a korábbiakhoz
képest nem sodródásnak, hanem előre megfontoltnak tűnik…

– …kicsit ijesztően hangzik ez a krimis kifejezés.

Akkor inkább a „tudatos” kifejezést használnám. Mi a politikai üzenete a
bejelentett átalakításoknak?

– Az előző napokban mérleget készítettünk, és arról beszéltünk például a
parlamentben, hogy miért fogtunk átfogó reformokba. Továbbra is úgy gondoljuk:
az ország érdeke az, hogy ezen az úton haladjunk tovább. De ha lehet, kevesebb
hibával. Az átalakítás üzenete ezért az, hogy a számvetést követően mely
területeken szeretnénk erősíteni a kormány munkáján, illetve hogy készek vagyunk
az önkorrekcióra.

Két ponton mutatkoztak hiányosságok. Az egyik, hogy a mi hibánkból nem mindig
volt látható a megindított változások politikai karaktere, hogy hova akarunk
eljutni. Azt szeretnénk, hogy erőteljesen és egyértelműen látható legyen a
kabinet baloldalisága, igazságtalanságokat akarunk felszámolni.

Az eddig is látható volt, hogy a kormány belevág a reformokba, nem akar
állóvizet, de hogy milyen politikai értékek mentén milyen távolságig akarunk
eljutni, abban lehettek bizonytalanságok. Most a célokat és értékeket világossá
tevő „politikai kormányzás” szervezeti feltételeit alakítjuk ki az átformált
MEH-ben. A másik igény a részletek aprómunkájának finomítása, a napi munka
javítása. Ezért szüntettük meg a fejlesztéspolitika felesleges párhuzamosságait,
és hoztuk létre a végrehajtás-koordinálásért felelős vezetői posztot.

Akkor vegyük úgy, hogy Szilvásy György, a miniszterelnök közeli munkatársa
rosszul végezte a munkáját, ezért le kellett cserélni a kormányzásban már
rutinos Kiss Péterre?

– A Miniszterelnöki Hivatal munkáját át kellett gondolni, mert az a
kormányzás kazánja. Itt nem elsősorban a személyi váltás igénye merült fel, mert
nincs az a csodalény, aki annyi feladatot, amit mi a ciklus elején jó szándékkal
e hivatalba halmoztunk, tökéletesen el tudná látni. Ide zsúfoltunk mindent a
titkosszolgálatoktól a kormányzati informatikáig, a politikai karakteradástól a
jogalkotás koordinációjáig.

Ez mostantól másként lesz. Kiss Péter, a kancelláriát irányító miniszter
elsődleges feladata a kormány politikai karakterének megadása, és a politikai
tervezés előkészítése lett. Világos lesz, hogy ő a miniszterelnök politikai
helyettese, ha úgy tetszik miniszterelnök-helyettes.

A végrehajtás alapossága és megfelelő módon való menedzselése lesz Draskovics
Tibor tárca nélküli miniszter feladata. Tehát miután megszületik a politikai
megrendelés a miniszterelnöknél és a kancellárián, az új miniszter feladata
lesz, hogy a tárcák megfelelő módon végrehajtsák.

Hogy könnyítsünk mind Kiss Péter, mind Draskovics Tibor feladatán, ezért a
polgári titkosszolgálat felügyeletével más politikust bíztunk meg, Szilvásy
György személyében. Az utóbbi időben kiderült, mennyire kényes terület ez, egész
embert kívánó feladat, ezért önálló tárca nélküli minisztert kap.

Az SZDSZ szerint – lefordítva hétköznapi nyelvezetre – „a rossz
közvélemény-kutatási eredmények láttán behúzták a kéziféket a szocik”. Az új
politikai korszakra a reformok felpuhulása, lazulása és lassulása lesz a
jellemző?

– Ezt álvitának tartom, amit jó lenne minél hamarabb lezárni a koalíciós
partnerrel. Ha autóval megyek egy nehéz terepen, nem lehet pusztán arról
vitatkozni, hogy gyorsan vagy lassan megyek. Haladni kell előre, amilyen tempót
megengednek a feladatok. Az MSZP-ben mindenki számára világos, hogy nem szabad
visszafordulni, a reformokat végig kell vinni. Konkrét példát még nem hallottam
arra, hogy mi az, amiben lelassultunk volna a kormányprogramhoz képest. A
parlamentben semmi sem lassult le, a terv szerint megyünk tovább.

Továbbra is úgy látjuk, a magyar társadalom rengeteg problémája vár megoldásra.
Nem várhatjuk, hogy maguktól megoldódjanak: a bátorság nem csökkent bennünk.

Tehát ezt érthetjük úgy is, hogy önkritikát gyakorol a kormány, mert az
elmúlt egy évben több intézkedés nem volt szakszerűen kidolgozva?

– Nem ezt mondtam. Nyilván van olyan, amin javítani kell egy ilyen gyors
változás kapcsán, de inkább arra nem volt idő, hogy ezek az intézkedések
kormányon belül és kívül mindenki számára világos, logikus sorba rendeződjenek.
Másrészt az első évben borzasztó sok mindennek a sorrendjét a költségvetési
kényszer szabta meg.

Nem mondom, hogy most könnyű idők jönnek, hisz 2007-ben és 2008-ban a
konvergenciaterv szerint még nem emelkedik a reáljövedelem, de további
megszorításokra nincs szükség. Az Európai Bizottság a közelmúltban igazolta
vissza erőfeszítéseinket, miszerint jó az irány, nem kell további
nadrágszíjmeghúzás. Tartanunk kell a költségvetési szigort, de a lépések
sorrendjét már nem elsősorban a költségvetési szempontoknak kell megszabniuk.

Példának okáért, ha több pénz és több idő áll rendelkezésünkre, akkor az
egészségügyi reform biztos nem a kórházi ágyszámcsökkentéssel kezdődik, hanem a
háziorvosi szolgáltatás, a járóbeteg-ellátás és a kórházi kapacitások
összehangolásával. Az egyensúly azonban annyira felbomlott, hogy
finomhangolással már nem lehetett a rendszert konszolidálni. Ha bővebben állnak
rendelkezésre költségvetési források, akkor előbb korszerűsítjük a háziorvosi
finanszírozást és fölfejlesztjük a szakrendelői infrastruktúrát, és ha ez kész,
akkor lehetett volna nyugodtan a túlságosan felduzzadt kórházi ágyszámot
csökkenteni. De a fejlesztéshez szükséges forrásokat csak a kórházi
szerkezetváltásból lehetett biztosítani, ezért – kényszerűen – ezzel kezdtük.


Az egészségügyben épp ezért – ha már a tempóvitára kanyarodok vissza – mi
szocialisták is azt mondjuk, (remélem nem fenyegetően hangzik), hogy nem
kevesebb reform kell, hanem több. Most következik, amivel több pénz és több idő
esetén kezdtük volna, és ami végre érzékelhetően javít az ellátáson.

Az érdekvédelmi szervezetek szerint a kormány nem hallgatja meg őket a
döntések előtt, vannak, akik egyfajta reformdiktatúrát emlegetnek.

– Az első évben nemcsak a politikai tehetség hiányában, hanem objektív
okokból is nehezebb volt a döntéseket egyeztetni, mert a már emlegetett
költségvetési kényszerek miatt gyorsan kellett helyreállítani az egyensúlyt.
Most kell és lehet is több energiát és figyelmet fordítani a tárgyalásokra,
ledolgozni a kétségtelenül felhalmozott „partner-deficitet”.

Egyébként éppen a tandíj ügyében vagy a szociális ellátások, illetve a
közalkalmazotti bérezés területén eddig is mintaértékű megállapodások születtek.
Ezt szeretnénk általánossá tenni.

Folyamatosan új kormányzati korszakról és önkorrekcióról beszél. Nem merült
fel, hogy miniszterelnököt cseréljenek? Hiszen annak világos üzenete lenne. Még
az ellenzék is az örömét fejezné ki.

– Politikai idiotizmus lenne a részünkről ilyenen még gondolkodni is.
Gyurcsány Ferenc a reformkormányzás szimbóluma. Személye össze van kapcsolva
azzal a politikával, amelyet a koalíció tudatosan választott. Önfeladást
jelentene egy ilyen döntés, és tragikus üzenete lenne, miszerint Magyarországon
nem szabad érdemben semmihez sem hozzányúlni, a tabukat nem szabad ledönteni.

Mégis veszélyben a koalíció, hiszen az SZDSZ hol tíz- hol hétpontos
ultimátumokkal bombázza önöket a kormányban maradás feltételeként.

– Nemcsak nagyobb pártnak, hanem kisebbnek is nehéz lenni egy koalícióban. A
liberálisok joggal szeretnék az identitásukat megjeleníteni a kormányban. Az az
olykor kialakult kép, hogy úgy húzzuk a szekeret, hogy ők a hajtók, mi meg az
igavonó lovak, és nekik kell az ostort csattogtatni, azonban természetesen nem
tetszik és nem felel meg a valóságnak. A kormány szekerét együtt húzzuk, ketten
kellünk hozzá. Nem tempóverseny van a koalíciós partnerek között, hanem minőségi
megoldások, értelmes alternatívák összemérése.

Nehezen érthető, hogy miként kíván az SZDSZ identitást és népszerű politikát
építeni olyan átlagemberek számára nehezen érthető témák kapcsán, mint az
energialiberalizáció vagy az egyetemek gazdasági társasággá való átalakítása.
Nem hinném, hogy tömegek fognak tüntetni azért, hogy a kormány szabadítsa fel az
áram árát.

– Egy kérdés nem attól lényeges, hogy hányan értik, vagy hogy százezrek
tüntetnének miatta. Lényeges ezért a kisebb közfigyelmet keltő, de fontos
ügyekben is vitát folytatni.

Mivel mind a szocialistáknak, mind a liberálisoknak fontos a koalíció, ezért
megegyezésre vagyunk ítélve. Az elkövetkező napok erről szólnak majd, hisz
nekünk is számos fontos tervünk van az esély-teremtés, a munkához juttatás, a
gyerekszegénység elleni küzdelem vagy a fenntartható nyugdíjrendszer érdekében.
Ha valami, hát ez megéri a vitát!

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!