Diákok. Ki a felelős a sekélyes kommunikációért? Fotó: Somorjai L.
A korábbi évtizedekben pedagógusi munkát végző Szilágyi Gyula nem gondolja, hogy a fenti adatok reprezentatívok lennének. Pedagógus barátai, ismerősei azonban egyöntetűen állították, hogy "negatív irányba fordult a fiatalok verbalitása, nevezetesen: egyre több a trágárság". Ezt a jelenséget próbálták számszerűsíteni azáltal, hogy amikor egy-egy tanár saját tanintézetében végighaladt az iskolafolyosón, "hallgatózott és számolt". Öt fővárosi és húsz vidéki iskolában történt meg mindez, – az eredményeket átlagolva adódott a fenti következtetés.
Azt kutatván tovább, vajon a felsőbb korosztályra is érvényes-e a megállapítás, találomra több gimnáziumban érdeklődtünk. "Az utóbbi egy-két évben mi is erőteljesen tapasztaljuk az ilyen irányú vulgarizálódást, azonban kikérem magamnak, hogy mindezért a tanárokra lőcsöljék a felelősséget" – fakadt ki megkeresésünkre Arday István, a miskolci Avasi Gimnázium igazgatója, hiszen – mint mondta – a televíziók délutáni, valamint főműsoridőben közvetített adásaiban a legkülönfélébb trágárságokat engedik meg maguknak. Az ocsmány szóhasználat a diákok számára így természetessé válik, az eredmény pedig az iskolákban csapódik le, ahol a szakmai munka mellett plusz teherként a tanárok kénytelenek felvenni a harcot a negatív jelenséggel szemben. "Láttam az egyik kereskedelmi tévé hírműsorát, amelyben szörnyülködve mutatták be a negatív rekordot, holott a híradót követő bulvárműsoraikban ők maguk terjesztik leginkább a kórt. Abszolút képmutatás az ilyen híradás" – fogalmazott egy budapesti gimnázium vezetője, aki megemlítette: a trágárság terjedése igen szűk kommunikációs teret és sekélyes tartalomközlést eredményez: "Manapság nem jellemző, hogy a diákok beszélgetése valamely mélyebb tartalom közlését jelentené. A sekélyes kommunikáció kialakulásáért pedig – meggyőződésem szerint – nagy felelősség terheli a kereskedelmi csatornákat" – egészítette ki az elmondottakat.
Szilágyi Gyula szerint a trágárság terjedése nem független attól az elbutulási folyamattól, amelyről az 1970 óta közzétett iskolai felmérések tanúskodnak. A Tudásszint- értékelő Nemzetközi Szervezet (IEA) 34 évvel ezelőtt készült felmérésének eredménye is igen gyenge, illetve gyenge olvasási képességet mért a 4-5. osztályos, illetve az érettségi előtt álló tanulók esetében, azóta pedig folyamatosan csökken hazánkban a tanulók szövegértelmezési képessége – hivatkozott a nyilvánosságra került felmérési adatokra a szociológus.
Az 1996-os IEA felmérés megállapította, hogy hazánk felnőtt lakosságának több mint kétharmada nem rendelkezik a mindennapi életben elvárható és szükséges írásbeli képességek minimumával sem. A 2000-ben lezajlott PISA 2000 felmérés nemzetközi szint? összehasonlítást is végzett: 32 ország közül olvasás-szövegértelmezés terén hazánk a 23. helyen végzett. Itt a diákok 48 százaléka ért el "kettes", vagy annál alacsonyabb eredményt, 23 százalékuk pedig "egyes"-t érdemelt. Az olvasási-szövegértési képességek gyakorlati jelentőségét jól mutatja, hogy a felmérés élén végzett országok – Finnország, Írország – azok, amelyek eddig a leginkább profitáltak az EU-csatlakozásból. A felmérés mellesleg azt is megállapította, hogy Magyarországon a tanulók szüleinek iskolai végzettsége magasan az átlag felett befolyásolja az iskolai teljesítményt – vagyis hazánkban a képzés a felzárkózás helyett inkább a társadalmi háttérből fakadó különbségek felerősödését szolgálja.
Az olvasási-szövegértési képességek romlása Szilágyi Gyula szerint összefüggésben van a média átalakulásával, meg kell jegyeznünk azonban, hogy más – a témában illetékes – szakemberek véleménye szerint a képi kultúra előtérbe helyeződése nem okvetlenül degenerálja az olvasási készségeket, hanem ügyes felhasználás esetén hasznosan egészíti ki azt. A diákok esetében viszont maradnak a riasztó adatok, amelyek folyamatukban végzetes hatásúak lehetnek: "Az olvasási gyakorlat hiánya miatt a tanuló csak felszínes üzeneteket tud megérteni. Aki csak ilyen üzeneteket ért meg, az csak ilyeneket fog keresni, ettől viszont még csekélyebb lesz a szövegértési teljesítménye, ami a még felszínesebb üzenetek felé viszi és így tovább: elindul egy tudatlansági spirál, és ki tudja, hol lesz vége" – fejtette ki a szociológus, aki egyben úgy gondolja: az alternatív és az elitiskolára vár az a nemes feladat, hogy a felvázolt körülmények között kihúzza a kátyúból a magyar pedagógia megfeneklett szekerét.
2004. 11. 26. (VIII/48)
