Zugfegyverek Fotó: Sz. A.
Az illegális fegyverek hazai elterjedése és számuk ugrásszer? növekedése leginkább a kilencvenes évek elejére, a délszláv háború idejére tehető. Bár, mint a rendőrség illetékes munkatársától megtudtuk, azt megelőzően sem volt ritka az illegális fegyvertartás. "Be kell vallani, hogy a szovjet katonák kivonulása után azért maradt itt a hűtőszekrényeken és Junoszt televíziókon kívül egy-két más dolog is" – emlékszik vissza az illegális fegyverek magyarországi genezisére Szomor Sándor rendőr alezredes, az ORFK bűnügyi osztályának vezető munkatársa.
Félre az előítéletekkel! Senki se gondolja, hogy csak veszélyes bűnözőknél lehetnek illegálisan tartott fegyverek. Attól, hogy egy kisebbfajta kommandónak elegendő fegyverarzenál van a mellettem levő házban, még egyáltalán nem biztos, hogy bérgyilkos a szomszédom, lehet, hogy csak "m?gyűjtő". A "szenvedélyből elkövetett" fegyvergyűjtés és -tartás – békés hozzáállás ide, békés hozzáállás oda – kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztést vonhat maga után. "Az, hogy most valaki művészeti célzattal tart egy második világháborús fegyvert, vagy azért, hogy a szomszédját fejbe lője, ez tulajdonképpen nem sokat számít, mert egyrészt hozzáférhetővé válik más számára is, másrészt pedig a fegyvertartó is megszegi a szabályokat. A gyűjtemények általában üzemképtelen fegyverekből állnak, tehát hatástalanított fegyverekből" – érvel a szigorú megítélés mellett Szomor Sándor. Akik a használható lőfegyvereket gyűjtik, képesek illegálisan megvenni illegális piacon, csempészektől mindent, amit lehet. A második világháborús fegyverrelikviákat természetesen sok gyűjtő kitüntetett figyelemben részesíti.
A "gyűjtögető életmód" mellett a "vagányságból elkövetett" fegyvertartás sem ritka. Igazi kellemetlenséget azonban a tudatos céllal vásárló fegyvertartók tudnak okozni.
A fegyverrel elkövetett bűncselekmények közül a legálisan tartott fegyverekkel többnyire a családi veszekedéseket, vagy a kocsmai vitákat szokták "rövidre zárni", míg az illegálisan tartott fegyverekkel, előszeretettel rabolnak ki bankokat vagy pénzszállító autókat. "Ilyen helyzetben nagyon nagy szerepük van a szakértőknek, hiszen minden lövedék tulajdonképpen egy névjegy is. Lövedék alapján későbbiekben azonosítani tudják, hogy teszem azt egy tizenöt évvel ezelőtt elkövetett bűncselekménynél használt lőfegyver azonos-e egy mostanival" – avat be a szakmai rejtelmekbe a szakember.
2002-ben 66, 2003-ban 54 eljárást indítottak robbanóanyaggal, vagy robbantószerrel való visszaélés miatt. Lőfegyverrel, illetve lőszerrel való visszaélésben viszont 2002-ben 914, 2003-ban, pedig 830 eljárás volt. "Nemcsak arra a klasszikus példára kell gondolni, amikor valaki illegálisan lőfegyverhez jut, hanem arra az esetre is, amikor valaki az engedélyezett fegyvertartási normákat felrúgja. Például vehet valaki száz vagy százötven lőszert évente, és ezt a keretet lépi túl" – magyarázza a viszonylag magas statisztikai számot Szomor Sándor.
Az illegális fegyverek felderítése csaknem olyan színes, mint maga az illegális fegyverarzenál. "Senki nem örül, amikor egy második világháborús bomba »ketyeg« a szomszéd kertjében díszként. A robbanószerek megtalálása éppen ezért bejelentések alapján történik. Sokszor házkutatás során vagy egy-egy közúti ellenőrzésnél találnak illegálisan tartott fegyvereket. De lehet olyan véletlen eset, mint ami most történt itt a petárdagyár kapcsán is, hogy nem messze egy hétvégi háznál beesett egy kis tűzdolog, aztán a parketta alatt hirtelen egy fegyverraktárt sikerült találni. Ez persze tényleg kuriózum. Én tizenkilenc éve dolgozom a rendőrségen, ilyennel még nem találkoztam" – ismeri be Szomor Sándor.
2004. 08. 13. (VIII/33)
