Ruhaosztás a Keletinél. Nagy az igény Fotó: S. L.
A szegények aránya nem változott az elmúlt négy év alatt, de maga a szegénység erősen mélyült. Megfelelő intézkedések esetén az ilyen mérték? elszegényedés elkerülhető lett volna – hívta fel a figyelmet sokhelyütt Ferge Zsuzsa szociológus a 3Sz szegényedésről szóló Gyorsjelentése kapcsán, amely erősen megrázta a közvéleményt. Az elmúlt években bekövetkezett gazdasági növekedés során főként az elit, és részben a középosztály helyzete javult, miközben a szegények életviszonyai tovább romlottak. Ennek oka, hogy máig nem épült ki az a rendszer, amely az alsóbb társadalmi rétegek felé is "lecsorgatná" az eredményeket, esélyt adva a megkapaszkodásra.
A különféle szegénységszámítások egybecsengenek: ma hárommillióan élnek a KSH által számított 34 ezer forintos létminimum alatt. A TÁRKI adatai szerint a lakásrezsi kifizetése után egymillió embernek mindössze 3500, további egymilliónak 13-14 ezer forintja marad egy hónapra. A Gyorsjelentés szerint 200-300 ezer család, a szegény családok negyede kizárólag szociális juttatásokból él, miközben kimutatható: gyakran a legrászorultabbakhoz jutnak el a legkevésbé a segélyek. A legelesettebbek között a leggyakoribbak az egyszülős családok és a három vagy több gyereket nevelő családok.
Az ország különböző régióiból hatszáz szociális munkás küldte el az elmúlt 3-4 évvel kapcsolatos beszámolóját a Gyorsjelentés készítőnek. Ennek alapján a szegény családok 5 százalékának javult, 38 százalékának változatlan maradt, 58 százalékának pedig romlott a helyzete. Azonban a "javuló" helyzetek is többnyire rosszabbodó helyzetek: nem bejelentett, hanem fekete munkához jutást, napszámot, gyerekmunkát, elhunyt szülő utáni árvasági segélyhez jutást, esetleg újraházasodást vagy a gyerekek állami gondozásba vételét jelentik. A romlás a legrosszabb helyzet? településeken vagy a városi nyomortelepeken – eleve rosszabb feltételekből indulva – mára elviselhetetlenné vált.
A tömeges elszegényedést elsődlegesen kiváltó nagy – mintegy másfélmilliós – elbocsátási hullám 96\'-ra lezajlott, a munkanélküliek aránya azóta nem változott, de jelentősen nőtt az inaktívaké. A munka elvesztése mellett a lakásfenntartás folyamatosan emelkedő költségei adják a másik olyan fő tényezőt, ami könnyen anyagi romlásba dönthet ma egy családot. 1990 és 2002 között a fogyasztói árak hétszeresre, a fűtésenergia-árak pedig tizenötszörösre emelkedtek, jelenleg félmillió háztartásnak van behajtható adóssága. Mindehhez képest elenyésző a lakhatási támogatás összege, amihez mellesleg a rászorulók nagy része nem is jut hozzá.
Gettók vidéken
2004. 01. 16. (VIII/3)
