Van a magyar filmművészek számára Magyarországon egy kitaposott út a pénzszerzésre. Ezen sem mindenki ér célba, de legalább demokratikus körülmények között lehet alulmaradni. A filmkészítők pályázatokat nyújtanak be különféle szervezetekhez, melyek között az egyik legismertebb a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMK). A filmek költségeit több tényező is befolyásolja: egy szigorúan mai témájú, tehát díszleteket, jelmezeket és nagy attrakciókat gyakorlatilag nem tartalmazó 35 mm-es "végtermék" átlagban százötvenmillióért állítható elő. Abban az esetben, ha komolyabb színészeket alkalmaznak, némi látványt, kaszkadőri munkát is beterveznek, természetesen növekednek a költségek. A mai magyar filmek költséghiánya miatt sok az amatőr szereplő, hiszen magas kvalitású színművészek alkalmazása esetén a költségvetés már a nettó két-háromszáz milliós nagyságrendet is elérheti. Ha visszatekintünk az elmúlt évek filmtermésére, nem sok esetben sikerült összeszedni kétszázmillió forintot – állami forrásokból a film költségvetésének maximum ötven százaléka szedhető össze Magyarországon, az alapítvány pedig maximum ötvenmillió forintot tud egy pályázatra adni, ez a csúcs, de egyben "fehér holló" is – tudtuk meg az MMK-nál. A százötvenmilliós nettó átlagköltségből az átlag magyar játékfilmek tizenöt- és harmincmillió forint között kapnak támogatást.
Nincsenek alapkeresetek, és kiszámíthatatlan, hogy egy filmszakalkalmazott egy évben hány produkcióban tud részt venni. Egy "nem jó összeköttetésekkel rendelkező átlag magyar filmrendező" legjobb esetben hatévenként jut hozzá, hogy elkészítsen egy játékfilmet – az egy-másfél milliós keresete így már nem is olyan irritáló az olvasók számára.
A 2001-es Mozgókép Közalapítvány-pályázaton huszonöt film befejezésére érkezett ajánlat ötszáznegyvenmillió forint értékben, harminchét új film elindítását kezdeményezték 1,2 milliárd forint értékben, és ötvennégy pályázatot nyújtottak be százhatvankétmilló forint értékben. Ha az amúgy természeténél fogva individuális szakma összes képviselőjének sikerült volna megegyeznie egy egységes struktúrában, ahelyett hogy csak úgy alkotnak "saját szakállukra", valamint bele tudtak volna törődni abba, hogy ez a struktúra kormányzati magasságból nem csupán jól áttekinthető, hanem ezáltal a rendező elvet is készen kapják, nos ez esetben a jelenlegi négyszázmillió helyett most hárommilliárdon osztozkodhatnának. Ezt a feltételt a filmekre fordítható pénz felett diszponáló államtitkár, Várhegyi Attila szabta a szakma művelőinek, amivel nem kis felháborodást váltott ki.
Ez a minisztériumi feltétel azonban bevallottan nem mindenkire vonatkozik egyformán. A kormányközeli "szuperprodukciók" – a kormányzat szerint más forrásból származó – milliárdos nagyságrend? támogatásokkal gazdálkodhatnak. A Hídember 1,8 milliárdos költségvetését a rendező, Bereményi Géza tehetsége teszi elviselhetővé a kolléga, Tímár Péter számára, míg az elsőfilmes Káel Csaba tízmilliós rendezői honoráriumát és a majdnem nyolcszázmilliós összköltségvetést maga is "röhejesnek" tartja. "Nekünk a hőbörgés maradt" – fűzte hozzá Tímár. A szakmát elsősorban a filmtörvény izgatja, mondta a neves rendező. Egy jól megalkotott törvény tudná csak feltartóztatni, hogy nevetségessé tegyék a pályázati rendszert. A tematikus filmek körül kialakult "kenyérharc" pedig éppen erről tereli el a figyelmet. Tímár Péter arra a kérdésre, hogy egy ilyen ínséges helyzet elegendő indok lenne-e számára, hogy adott esetben elvállaljon egy kormányfilmet, mégis kitérő választ adott. "Ha én bajban vagyok, inkább csinálok egy reklámfilmet. Szeretnék még magammal nagyon sokáig elszámolni."
Orbán Viktor miniszterelnök szerint azért van felháborodva a szakma, mert évente kiemelten kívánnak támogatni egy-egy alkotást. "Gondolni kell a nézőkre is" – fejtette ki a miniszterelnök szokásos szerda reggeli beszédében. Ahogy gondoltak a publikumra és a hallgatóságra is a Nemzeti Színház és a Nemzeti Filharmónikusok esetében. Tehát igazán nem sajnálják a pénzt a kultúrára.
Csupán az lehet némileg aggályos, hogy a Bánk bánra önként kiutalt összeg megszerzéséhez miért volt szükség producerre – akit köztudomásúlag a produkciókhoz szükséges pénz előteremtésére szoktak alkalmazni –, és hogy ez a szokatlan bőkezűséggel jutalmazott produceri munka milyen véletlenek során adatott éppen a miniszterelnök legbensőbb tanácsadója, Wermer András számára – akit az Ezüsthajó Kft.-ben végzett kormányközeli tevékenysége amúgy is nagyon leköt. De ez már igazán nem az adófizetők dolga.
Tekintse meg a miniszterelnököt!
Varga Kristóf, a SZDSZ fővárosi közgyűlésének tagja türelmesen kiállta a sort, hogy megtekinthesse az Országimázs Központ által megrendelt ismertetőfilmet Orbán Viktor miniszterelnökről.
– Mire jutottak?
– Megtekintettük a filmeket, és az a véleményem alakult ki, hogy ezek a felvételek teljességgel fölöslegesek az utókornak szánt dokumentáció szempontjából, ugyanis kizárólag protokollesemények láthatók rajtuk. A miniszterelnök jön-megy, kezet fog, díszsorfal előtt vonul el, előtte vonul el a díszsorfal, piacon jár, mecsetet tekint meg, aztán láttunk jó néhány percnyi felvételt a II. Hasszán-kupa döntőjéről, és láttunk olyan felvételt is, amelyen ő maga is focizik. Mivel ezek mind protokollesemények, ezért a sajtó mindig ott van, vagyis a média maga is dokumentálja. Semmi értelmét nem látom annak, hogy egy sajtótájékoztatót, amit a miniszterelnök a Duna TV-nek vagy az m1-nek tart, felvegyenek egy harmadik kamerával, mivel a közszolgálati tévé archívumában ezek az anyagok hozzáférhetőek.
– Talán különleges minőségben készültek a felvételek
– VHS-re átmásolt bétát láttunk – tudja, mi az?
– Bevallom, nem.
– A béta kazetta az, ami a kamerában van. Más az alakja, máshogyan működik, mint a VHS, amit otthon le lehet játszani a videón. A hangot a kamera mikrofonjával vették fel. Ennek a minősége – a szakmához értők tudják – használhatatlan. Mint amikor kitesz az ember az asztal közepére egy magnót, és minden hangot felvesz vele. A képanyag ugyan használható, de csak kampánycélokra. Ez nem csoda, hiszen az Ezüsthajó Kft. készítette, amelynek vezetője a Fidesz 98-as kampányában is dolgozott.
2001. 06. 02. (V/22)
