Hatéves voltam, amikor kitört a háború. Berlinben laktunk, anyám egy zsidó orvos mellett volt asszisztens. Mivel a zsidókat összegyűjtötték, megszűnt a munkája, és sokan maradtak állás nélkül. Az utcán sárga csillagot viselő emberekről senki nem beszélt. Mindig nagy csend vette körül ezt a témát, csak később értettem meg, miért. Akkor még senki nem tudott a gázkamrákról.
Hogyan élték túl a háború borzalmait?
– Hamburgtól nem messze, Holstein tartományba költöztünk. Anyám a lőszergyárban dolgozott, csak ott volt munka. A férfiakat, később a 14-15 éves fiúkat is elküldték a háborúba, az idősebbek pedig az autópályát építették. Nagy volt a szegénység. Volt egy kályhánk, azon főtt a takarmányrépa, a jegyrendszer szűkös élelmiszeradagot biztosított számunkra. Minden második házat lebombáztak az utcánkban, csak éjszaka merészkedtünk ki. Az angolok bombái vérvörösre festették Hamburg felett az eget.
2015. 10. 30. (XIX/44)
