Riley B. King 1925-ben gyapotszedő szülők gyermekeként született a Mississippi állambeli Itta Bena közelében egy farmon. Gyermek- és fiatalkora meglehetősen hányatott volt. Négyéves korában szülei elváltak, és a kis Riley anyai nagyszüleihez került Kilmichaelbe. Kilencévesen elveszítette édesanyját. Nevelését felvállaló nagymamája rendszeresen magával vitte a templomba, a fiú itt került először kapcsolatba a zenével. Kezdetben ő maga is ültetvényen dolgozott, közben a templomi kórusban énekelt, és megtanult gitározni, s az már korán egyértelművé vált, hogy nem lesz belőle mezőgazdasági munkás. Nagyszülei elvesztését követően apjához költözött, majd néhány kitérő után 1946-ban Memphisben telepedett le.
Zenészi karrierjét a 20. század közepén kezdte. A negyvenes években a hadseregben szolgált, ekkoriban már énekesként is fellépett. Ebből az időszakból származik neve is: a WDIA rádióadónál dolgozott műsorvezetőként, ahol a „Beale Street Blues Boy” művésznevet használta, ezt rövidítették Blues Boyra, majd innen jött később a B.B. King. Az ötvenes években táncos rendezvényeken, éjszakai klubokban énekelt, 1951-ben első felvételeinek egyike feljutott az amerikai Rhythm&Blues sikerlista élére. A hatvanas és hetvenes években volt a legünnepeltebb korszaka, ekkoriban dolgozták fel dalait tömegesen a kortárs amerikai és brit rockzenészek.
A gospel által inspirált énekstílusa és „síró” gitárjátéka lett a védjegye. Nagyon sok olyan tanítványa, követője volt, akik később a blues vagy a rockzene jelentős képviselői lettek: Jimi Hendrixet, Eric Claptont, Stevie Ray Vaughant is befolyásolta érzelmes stílusa. A Blues története című műben Francis Davis kritikus azt írta róla, hogy „King neve a blues szinonimája, éppen úgy, mint Louis Armstrongé egykor a jazzé volt”. Clapton ugyanakkor egyszer azt nyilatkozta, hogy King stílusa univerzális volt, nem lehet egy műfajra korlátozni.
2015. 05. 22. (XIX/21)
