Tipikus bandázós tinédzserek voltunk; menők és irigylésre méltók.
De 1985 nyarán minden megváltozott, legalábbis számomra.
Anya és apa úgy döntöttek, hogy a Távol-Keletre utaznak egy egyhónapos hajóút keretében, a testvéreimet és engem pedig különböző helyekre küldenek.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »