Amikor a marburgi egyetemen joghallgatóként tanuló Jakob Grimm (1785-1863) előtt az arisztokrata Friedrich Carl von Savigny nevű jogászprofesszor megnyitotta saját magánkönyvtárát, az ifjú számára egy új világ nyílt meg. Jakob órákat töltött a középkori történetek olvasgatásával, és hamarosan feltámadt benne a kedv, hogy megfejtse és megmentse az ősi német irodalom és népmesék világát az utókor számára. Öccse, Wilhelm (1786-1859) mindehhez készséges partnernek bizonyult.
Ősváltozatok
A fivérek elsősorban nőktől gyűjtögették történeteiket, akik megfordultak a család otthonában vagy a városban. Ezek közé tartozott egy Dorothea Viehmann nevű özvegyasszony, aki rendszeresen járt Kasselbe, Grimmék akkori lakhelyére, hogy a kertjében termett portékát áruba bocsássa a piacon. Mivel fogadós lánya volt, gyerekkorában az utazóktól sok elbeszélést hallott, ezek között volt Hamupipőke meséje is, amelynek egy-egy változata még a középkori kínai mesegyűjteményekben és az Ezeregyéjszakában is feltűnik.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »