A Hunkó házaspárt Tiszakeszin és környékén mindenki ismeri, több mint tizenöt éven át árgus szemmel figyelte minden lépésüket a falu. Megítélésük saját elmondásuk szerint nagyon vegyes volt.
A közel harminc éve boldog házasságban élő pár egy balatoni ifjúsági táborban ismerkedett meg. Sokáig ide-oda ingáztak az országban, hogy láthassák egymást, végül inkább összeházasodtak. Judit lányuk születése után a boldog család szinte azonnal vállalkozott még egy babára. Az egyik rutin orvosi vizsgálat azonban úgy félresikerült, hogy Ildi elvetélt. A vetélés miatt meg is kellett műteni. A műtét után orvosai kíméletlenül közölték vele, hogy ne számítson újabb terhességre, törődjön bele, hogy meddővé vált. Sokáig Judit nevelése és hivatásuk gyakorlása töltötte ki az életüket, Gyuri elvégezte a szociálpedagógia szakot, ma négy falu egyedüli családgondozója, Ildi a tanítóképző után még egy gyógypedagógusi diplomát is szerzett.
A fordulatot az hozta, hogy Éva, Ildi barátnője állami gondozott gyermeket fogadott az otthonába, és nevelőszülő lett. Ildiék felbuzdulva a példáján felkeresték a helyi GYIVI-t. Hamar lehűtötték őket, nem sok jövőt jósolva nekik. Valamiért mégis nagyon megtetszhettek a helyi intézmény igazgatónőjének, mert augusztusi jelentkezésüket követően novemberben kaptak két kisfiút. Alig telt el egy esztendő, és felajánlották nekik a hivatásos nevelőszülői státuszt, azzal a feltétellel, hogy minimum öt gyermeket vállalnak be, és elvégzik a féléves kötelező tanfolyamot. Örömmel belementek. Meggyőződésük, hogy egy ilyen jellegű képzés minden vér szerinti szülőnek is hasznára válna.
2011. 07. 29. (XV/30)
