Nagy várakozással vetettem magam a mozi foteljába a két és fél órába
gyömöszölt, francia–angol–cseh koprodukcióban készült Piaf-film vetítésén. Ám a
La Mome Piaf, azaz a kis veréb/Verebecske című film kissé elnagyolva és
kíméletesen kezeli a sanzonkirálynő despota jellemét, folytatódik tehát a
mítoszgyártás. Piaf a néző számára egy vagány, időnként spicces, de mégis
aranyos „kismadár”, a rendező kisebb botlásokként prezentálja önpusztító,
szexuálisan velejéig romlott, egoista életét, aki úgy fogyasztotta a férfiakat
és a morfiumot, mint más a kávét. A véget követő, már-már kötelezően elvárt
intellektuális csendben szimpátia és empátia kavarog, holott autentikusabb képet
is kaphattunk volna arról, aki „nem bánt meg semmit sem”.
„Rózsaszínű élet”?
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
2007. 07. 05. (XI/27)
