Bryan, a nyugdíjas (ám még jó karban levő) ügynök, a nemzet titkos védelme után most a családját építené, védelmezné. Csak mire erre ideje lenne – családja köszöni, már nem kér belőle. Ez a mesterkémek és minden, a világot titokban mentő, „kormánynak dolgozom” hazafi nagy drámája – látjuk a filmekből, másképp honnan is tudnánk. Marad a régi képek bámulása. A merengés a „másik” apa ajándékainak sikongató, új családjában bármit megtehető kamaszlány kiskori videóin, meg a nosztalgiagrillezgetés a CIA inaktív embereivel. Ez a „kívülálló vagyok azok közt, akikért harcoltam ” – tünetcsoport ismerős a nagy vietnami háborús filmekből. Itt sem tűnik mesterkéltnek az újragondolás.
Aztán atyai féltés ellenére Párizsba megy a szeretett lány, ahol elrabolják, s hősünk szolgálatba helyezi magát. Előugranak a szuperkütyük, a régi céges barátok segítik a gazfickók azonosítását. A felvezetésnek szánt családi törésvonalak után rögtön egy újabb film kezdődik – az eredeti alkotáson belül. Vérbeli bosszúálló-westernt látunk ettől fogva, a sokak kedvence Bourne-sorozat eszköztárával építve. A hős megérkezik a városba (Párizs), leszámol a gonoszokkal, és megrongálva a díszleteket, távozik a színről. Komorabb persze ennél a történet, hiszen a befogadó és könnyed nyugati életstílus kap itt egy jó nagy pofont a keletről jött, ezúttal albán leánykereskedő maffiától. Bryan maga sziszegi oda egy bűnöző kínzása közben: „a toleranciát ti összetévesztitek a gyengeséggel” . Kulcsmondat ez, mely a nyugati értékrendet a maga céljaira kihasználó terrorizmusra is áll – de azért csigolyák törése és lágyrészek pépesre verése közben hangzik el, ezt el kell mondanunk… Miközben tehát a Nyugat (most éppen egy felbőszült apa öklén át) brutálisan visszavág, szép lassan kiderül, hogy maga is érintett az ügyben. A párizsi rendőrök százalékot kapnak az elhurcolt és prostitúcióra kényszerített turistalányok után, de a legdermesztőbb mégis az árverés, ahol luxuspáholyokból licitálnak a még szűz „árura”. Magasak a tétek, hősünk lányát egy arab sejk vásárolja meg félmillió euróért.
Akit természetesen az egyszemélyes kommandó végül kiszabadít. Tudtuk ezt kezdettől, mégis megkönnyebbülünk, oly plasztikus a gonoszság többféle nációban és társadalmi rétegben megjelenő ábrázata. A teljesen amerikaias francia film (Luc Besson keze a háttérben) egy gyakran sablonos műfajt tud többféle aktualitással is megtölteni. Meglepetés az 57 éves Neeson kondíciója, annak a sokszor vadállatias apai féltésnek az energiája, mellyel a fél várost romba döntve visszaszerzi a lányát. Ezért hisszük el, hogy pár karcolással megússza a későn jött apa-lánya kapcsolatépítést, és a repülőtéren is átjut hazafelé.
2009. 04. 17. (XIII/16)
