Zsolt már a bemutatkozásnál gyanús volt. Talán ifjú amatőr korában volt legutóbb ilyen „kockás hasú”. Erőt sugárzott kondicionális állapota. Pedig 2010 novemberében volt az utolsó mérkőzése. Készült márciusra, készült májusra, de végül június 4-én meccselt. A közvetlen felkészülése húsz hétig tartott egy új erőnléti edzővel. Klink Zoltán irányítása alatt Madár új szárnyakat kapott.
Az első menetben nemcsak a nézőket, hanem az 1999-ben WBA-világbajnok Mitchellt is meglepte puskaropogásszerű sorozásával, melyek közül több tiszta találat is landolt a volt világbajnok simára borotvált fején. A Zsoltiért szurkolók örömmel könyvelhették el a menetek végén, igen ez is, meg ez is a „miénk”. Zsolt taktikusan, néha meg-megpihenve Mitchell karjai között, újra és újra ment előre, és a szokásos balegyenes-balhorog között egyre gyakrabban jelentek meg – tőle szokatlanul – a jobbosok is. Már a negyedik menetnél érezhető volt, hogy a feszültség a szorító sarkában maradt. Táncolt, virtuóz volt, és egyre több tiszta ütés eredményeként billent ki a nála tíz centiméterrel magasabb fekete bőrű volt világbajnok feje. Az ötödik menetben már nem csak a szakembereknek tűnt fel: az amerikai mintha kezdene fáradni. Kezei lejjebb kerültek, védekezése sérülékenyebbé vált. Zsolt balosa így utat talált Byron sziklakemény fejéhez, és ellenfele felborult. Ekkor szólalt meg igazán először a hazai pályának beillő csarnokban az „üsd ki” kórus. Sok száz magyar találta meg azt a helyet, ahol sok ezer kilométerre Magyarországtól kieresztheti a levegőt a torkán egy olyan sportolóért, akinek szinte minden porcikája – a család mellett – a piros-fehér-zöld színekért tud küzdeni, akár az utolsó tartalékait is felemésztve. Azonban ezen a mérkőzésen erre már nem volt szükség. A hatodik menetre hívó gong után Mitchell úgy rohant ki a sarokból, mint aki ezzel szeretne válságos helyzetében pontokat gyűjteni. Tekintve, hogy ő sem rendelkezett jövőbe látó képességgel, nem tudhatta, mi vár reá. Zsolt nem felejtette el, hol tartott az ötödik menet végén. Érezte, hogy amerikai körútjának második mérkőzésére miként teheti fel a koronát, miként elégítheti ki a vele szembeni várakozásokat. Bár láthatóan élvezte a mérkőzés majdnem minden percét, mégis tudta, idő előtt kell lezárni ezt a játékot. Gyors volt, mint mindig, és pontos is. Új szín volt, hogy a balhorgok mellett megjelentek a jobbhorgok is. Ennek eredményeként a második perc negyvenötödik másodpercében Byron Mitchell ismét a padlón várakozott, hogy valaki felgyújtsa a villanyt, de az csak pislákolt. A mérkőzésvezető Eddi Cotton a kérdéseire nem kapott kielégítő választ, és ebből arra a következtetésre jutott, hogy a tízig történő számlálás nem volt elegendő a korábbi világbajnoknak ahhoz, hogy az előtte lévő kép kellően éles legyen: technikai KO-val leléptette. Madár négy év után tudott a tervezett menetszámnál hamarabb mérkőzést befejezni, és ez jó, nagyon jó jel az elkövetkezendő „párválasztáshoz”.
A látványsportok számunkra – jelenleg – egyetlen eminense érthetően feszült a boldogságtól. Sokat dolgozott, okosan és jól bokszolt, örömet szerzett az érte szorítóknak, és elgondolkoztatta azokat, akik már a visszavonulását sürgették. Erdei Zsolt ezzel a teljesítménnyel jó helyzetbe hozta magát. A három plusz kettős szerződésének harmadik mérkőzésén kitűnő esélye van ismét vb-övért öklözni. Valamennyi bokszszervezetnél biztos az élvonalba kerülése.
Vélemények a mérkőzésről
Fritz Sdunek, Erdei edzője:
Zsolti fegyelmezett volt, jól dolgozott, még 37 évesen is képes fejlődni. Rendkívül motivált.
Christof Hawerkamp, Erdei menedzsere:
Nagyon elégedett vagyok. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy mikor Erdei mellé álltam, jó döntést hoztam.
Lou DiBella, Erdei promótere:
Úgy vélem, sokkal jobban bokszolt, mint novemberben. Öklei repültek, kombinációi új színt jelentenek öklözésében. Súlycsoportjának csúcskategóriájához tartozik.
Dan Rafael, az ESPN szakírója:
Novemberben még ideges volt, most élesnek tűnt. Villámgyors a keze, és pontosak az ütései. Módszeresen szedte szét ellenfelét. Igazán jó bokszoló.
2011. 06. 10. (XV/23)
