Nagy reményekkel érkeztek a Hatok, vagyis az Egyesült Államok, Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, Oroszország és Németország képviselői Genfbe a múlt héten, hogy Iránnal annak vitatott atomprogramjáról tárgyaljanak. A nemzetközi színtéren békülékenynek mutatkozó új iráni elnök már többeket megpuhított. Éppen ezért a találkozóról eleinte az szivárgott ki, hogy megállapodás születhet a felek között. A tervezett egyezségben Irán számára az urándúsítás korlátozását írták elő: vagyis le kellett volna állítania a plutóniumtermelő reaktorát Arakban, fel kellett volna hagynia az urándúsításra használt centrifugák gyártásával, és fel kellett volna függesztenie a veszélyes szintű urándúsítást. Cserébe az ellene életbe léptetett gazdasági szankciók enyhítését helyezte kilátásba a Nyugat.
Egyedül az izraeli miniszterelnök húzta meg a vészharangot a megállapodással kapcsolatban, mivel az nem kötelezte volna Iránt egy centrifuga leszerelésére sem, és megtarthatta volna nehézvizes reaktorát Arakban. A nyilatkozat nem tért ki a parcsini létesítményre sem, ahol a Nemzetközi Atomenergiai-ügynökség gyanúja szerint atomfegyverek gyártásával összefüggő tevékenység folyik.
A maratonira nyúlt tárgyalások, amelyekhez később John Kerry amerikai külügyminiszter is csatlakozott, végül egyezség nélkül zárultak. Hogy pontosan miért, arról eltérően nyilatkoztak a résztvevők.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »