hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Élet a sugárzónában
Csernobil negyedszázaddal később

2011. 03. 18.
Az idén áprilisban lesz 25 éve, hogy megtörtént a csernobili reaktorrobbanás, melyet – a most zajló japán tragédia mellett – a történelem legnagyobb atomkatasztrófájaként tartanak számon. Ukrajnában 2011-et Csernobil évének nyilvánították; Janukovics elnök tervei szerint elérkezett az idő a problémák megoldására, és szóba került az úgynevezett „elidegenítési zóna” újrahasznosítása is. Csernobil – magyarul ’üröm’ – azonban ma sem vidám hely; a környékbeli szellemvárost, Pripjatyot lassan elnyeli a természet, utcáin legfeljebb vadállatokkal találkozhat az idelátogató katasztrófaturista. De a tragédia mellékhatásai sem múltak még el – legyen szó a reaktorra sebtében rákerült védő­szarko­fág lassú, de biztos amortizálódásáról, vagy az országnyi területet ért sugár­fertőzés máig tartó bizarr hatásairól…

Konkolyi Katalin

Bár hivatalos adatok szerint a baleset következtében mint­­egy ötvenen haltak meg, az áldozatok valódi száma mindmáig ismeretlen. Vagy azért, mert kínosan magas, vagy azért (is), mert a lista folyamatosan bővül – olyanokkal, akik csak évtizedekkel később haltak bele az akkor szerzett „dózisba” –, de talán az is kérdés, hová is sorolhatnák azokat a meg nem született gyerekeket, akiket tömegesen abortáltak a katasztrófa után. A leginkább fertőzött körzetekben napjainkban 10 emberre 7 beteg jut, és a helyi falvak körül aránytalanul nagyra nőtt temetők is magukért beszélnek. Az egyik legtömörebb csernobilos anekdota szerint: „Volt egy jó nép, a belorusz.” Az ukrán–belorusz határ közelében fekvő reaktor robbanása leginkább ez utóbbi népre volt tragikus kihatással.
A katasztrófa után mindenhonnan behívtak munkára fogható férfiakat, még az ország legtávolabbi szegleteiből is. A sorozás meglehetősen egyszerűen zajlott: „Férfi maga? Szovjet ember maga?” Kevesen vállalták a nemleges választ. Mintegy 800 ezren vettek részt a helyreállítási munkákban, átlagban 33 évesek.
Tény viszont, hogy sokan voltak, akik önszántukból, lelkesedésből mentek, és igazi hősökké váltak. Az úgynevezett „likvidátorok” érdeme, hogy az első reaktor után nem robbant fel a többi, ami már Európát is a pusztulás szélére taszította volna. Ők voltak azok a „biorobotok”, akikre rábízták a reaktor tetejének megtisztítását az izzó grafittömböktől (a gépi robotok addigra felmondták a szolgálatot), vagy a helikopteres tűzoltók, akik közelről végezték az oltást napokig. Ahogy egy orosz mondás tartja: „Sosem leszünk hollandok vagy németek, nem lesz nálunk sima aszfalt és szép gyep – hősök azonban mindig akadnak!”

A vörös erdő túlélői

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected] - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!