Nagykoalíció helyett fekete–sárga kormánya lesz Németországnak, miután a konzervatív pártszövetség 33,8 százalékot, a liberális FDP pedig 14,6 százalékot kapott a vasárnapi parlamenti választásokon. A 239 konzervatív és 93 liberális képviselővel megalakuló új kormányban tizenegy év ellenzéki lét után az FDP újra visszatérhet a kormányrúdhoz. A szociáldemokraták számára nagy bukást jelentett az idei választás, mivel az újra kormányzásra készülő SPD 11,2 százalékkal ért el kevesebbet a 2005-ös eredményeknél. Nagyot nyertek azonban a zöldek és a baloldaliak, az előbbiek 8,1, az utóbbiak 8,7 százalékkal szerepeltek jobban a legutóbbi választáshoz képest.
Angela Merkel kancellár az eredmények kihirdetése után Guido Westerwellével, az FDP vezetőjével az oldalán úgy nyilatkozott, hogy „elértük a célunkat ezzel a választással, stabil többséget értünk el, és ez jó. Azt üzenem azonban a vidékieknek, hogy mindenki kancellárja vagyok, aki azért dolgozik, hogy országunk sora jobban menjen még egy ilyen válság közepette is”.
Még a CDU/CSU-koalíció hívei is meglepődtek az eredményeken. Volt, aki a Spiegel TV-nek azt nyilatkozta, hogy szoros győzelemre számított, arra viszont nem, hogy ilyen világos fölénnyel nyer a konzervatív oldal, és az FDP is közel száz képviselőt küldhet a parlamentbe. A liberális Guido Westerwelle – akit a pártkongresszuson egyhangúan választottak újra – a választások estéjén elmondta, hogy újra részt kívánnak venni Németország kormányzásában, aminek keretében feladatuknak érzik, hogy jobb adórendszert, jobb képzési lehetőségeket teremtsenek, és biztosítsák újra a polgárjogok maradéktalan érvényesülését az országban.
A zöldek 10 százalék feletti szereplésükkel 68 helyet szereztek az új Bundestagban. A kommunista utódpártnak számító baloldaliak eddigi eredményeikhez képest történelmi győzelemről beszélnek, mivel felzárkóztak a Szociáldemokrata Párt mögé. Főleg Kelet-Németországban sikerült nekik újabb választókörzeteket megnyerni, leginkább az SPD rovására. Így az elért 11,9 százalékkal 76 képviselőt delegálhatnak a Bundestagba.
A svéd mintára megszervezett Kalóz Párt (Piraten), amely azért állt ki, hogy a jelenleg illegális internetes film-, illetve adatletöltéseket legálissá tegyék, 2 százalékot kapott a választásokon. Az eredmény nem elegendő ugyan a parlamenti bejutáshoz, mégis figyelemre méltó egy 80 milliós országban, ahol a választásokon vasárnap a szavazóképes állampolgárok 70,8 százaléka vett részt.
A szociáldemokrata SPD eredménye viszont történelmi mélypont a párt számára, sőt egész Európára nézve tükrözi a szociáldemokraták sanyarú helyzetét. A mérsékelt baloldal a legutóbbi választásokhoz képest az unión belül mindenhol jelentősen meggyengült. Németországban 2005-ben 34,2 százalékos eredményt értek el, innen estek vissza 23 százalékra, ami a pártnak 76 képviselői helybe kerül, miközben a választókörzetek csak alig egy harmadában tudták megőrizni vezető pozíciójukat. 2009-ben az SPD így csak 146 képviselőt tud delegálni a Bundestagba a korábbi 222-höz képest.
A berlini vezetés nagy része emiatt búcsúzott is. Franz Müntefering lemondott pártelnöki posztjáról. A korábbi pénzügyminiszter, Peer Steinbrück sem indul újra az alelnökségéért, és Hubertus Heil főtitkár is lemondott hivataláról. Frank-Walter Steinmeier exkancellárjelöltet és exkülügyminisztert azonban a szavazatok 88 százalékával frakcióvezetőnek választották. A bejelentés után Steinmeier a nehéz körülményekről, mély csalódásról és keserű választási eredményekről beszélt, amelyekkel azonban most ellenzéki szerepben együtt kell élniük. „Ez nem jelent versenyt mások populista jelszavaival. Olyan ellenzékké kívánunk válni, amely arra készül, hogy újra kormányozhasson” – nyilatkozta a frakcióvezető.
A liberálisok új szavazókat találtak
A liberálisok kiváló szerepléséről lapunknak egy drezdai politológus elmondta: a párt a helyi választásokon minden alkalommal egyre jobban szerepelt, ebből már sejthető volt, hogy a parlamenti választásokra is összeszedik magukat. Az új szavazók zöme általában a CDU/CSU-ra szavaztak, ám most elégedetlenek voltak a nagykoalícióval, inkább átszavaztak az FDP-re, mivel korábban a konzervatív vezetők egyértelművé tették, hogy szívesebben folytatnák tovább a liberálisokkal, mint a szocdemekkel. Így, mivel a CDU/CSU győzelme biztos volt, a nagykoalíció felbomlását kellett csak elérni. Emellett a liberálisok saját választóikat is kiválóan mozgósították. A nagy pártok több társadalmi réteget is megszólítanak, míg a kisebbek, így az FDP is, inkább speciális választási csoportokra számíthatnak. A liberálisok esetében ez a réteg leginkább a cégvezetőket, illetve az adó- és pénzügyi szektorban dolgozókat foglalja magába – választási kampányukkal sikeresen tudták megszólítani ezeket a választókat. Az is segített, hogy a párt első embere, Guido Westerwelle is sokkal érettebb politikus lett az előző választások óta, amikor Németország történetének egyik legfiatalabb pártvezetőjeként robbant be a politikai élvonalba.
2009. 10. 02. (XIII/40)
