A szoborháború már februárban elkezdődött Révkomáromban. Amikor bejelentették a Szent István-szobor építési tervét, a Slota-féle Szlovák Nemzeti Párt rögtön tiltakozott. Arra hivatkoztak, hogy még Mečèiar idején egy szlovák nacionalista szervezet ugyanebben a városban szerette volna felállítani a szlávokat megtérítő Szent Cirill és Szent Metód szobrait. Az alkotás el is készült, de a magyar többségű önkormányzat ezt megakadályozta. Az önkormányzat arra hivatkozott, hogy a településnek nincs semmi köze sem a két szenthez. (Végül a városi székház egyik balkonjára került a szoborcsoport, mert oda nem kellett önkormányzati engedélyt szerezni. Azóta is ott áll.)
Sejteni lehetett tehát, hogy puskaporos hordó lehet a Szent István-szobor, amely részben magyar költségvetési pénzből készült. Az avatási ünnepség szervezése - szándékosan vagy csak ügyetlenségből - egyoldalúra sikerült. A révkomáromiak nem hívtak szlovák vezetőt az eseményre (nem mintha Gasparovic elnök eljött volna), Sólyom László pedig csak egy fogadáson szóban mondta a szlovák nagykövetnek, hogy augusztus 21-én Révkomáromba utazik. Hivatalos értesítést egy héttel az indulás előtt küldtek, amit a szlovák fél már kellően durcásan fogadott. További ürügy volt a sértődésre, hogy 1968-ban a magyar hadsereg épp ezen a napon vonult be a prágai tavasz leverésére. Igaz, ezért már a budapesti kormány és Sólyom László is bocsánatot kért, de Ficóék szerint augusztus 21-én a magyar elnök maradjon inkább Budapesten. Sólyom László azonban, nem adta fel, és a terveknek megfelelően útnak indult Budapestről. Útközben érte a hír, hogy a szlovák kormány hivatalosan is kitiltotta őt az országból.
„A Szlovák Köztársaságnak meg kell védenie, és meg fogja védeni szuverenitását" - mondta a TA3 hírtelevíziónak Robert Fico, arra célozva, hogy a magyarok szerinte úgy viselkednek, mintha a Felvidék nem Szlovákia része lenne, hanem egy magyarországi járás.
2009. 08. 28. (XIII/35)
