hetilap

Hetek hetilap vásárlás
A kétfejű sas
Mit hoz a Putyin–Medvegyev-korszak?

2008. 03. 12.
Minden a papírforma szerint történt. Dmitrij Medvegyev, a Vlagyimir Putyin által kitalált és támogatott jelölt az elnökválasztáson megkapta a leadott szavazatok több mint 70 százalékát, méghozzá – abszolút számban – több voksot adtak le rá, mint 2004-ben elődjére. A másik három elnökjelölt – a kommunista Gennagyij Zjuganov, az ultrapopulista Vlagyimir Zsirinovszkij és az állítólag Nyugat-barát Andrej Bogdanov – egyaránt csak a „futottak még” kategóriájába került.

A választási kampányban a Kreml „nem-jelöltjei” összehasonlíthatatlanul
kevesebb lehetőséget kaptak az elektronikus médiában való megjelenésre, mint
Medvegyev. A liberális jelöltet, Mihail Kaszjanovot eleve elütötték az indulás
lehetőségétől. Vitathatatlan, hogy számos szabálytalanság történt már a szavazás
során is.  

Ennek ellenére általános vélemény, hogy a „Putyin ügyének folytatója” szerepre
kijelölt eddigi miniszterelnök-helyettes, egyben a Gazprom igazgatótanácsának
elnöke – éppen a jelenlegi államfő népszerűségének köszönhetően – valóban az
orosz lakosság többségét tudhatja maga mögött. Megválasztását sietve üdvözölték
az oroszországi történelmi egyházak és felekezetek képviselői, akik – élükön az
ortodox pátriárkával – arra biztatták híveiket, hogy okvetlenül menjenek el
szavazni. A választáson résztvevők minél magasabb száma azért volt fontos a
hatalomnak, hogy ezzel is növeljék a megválasztandó elnök legitimitását.

Ha meglepetést nem is, egy lényeges újítást azért mindenképpen hozott ez az
elnökválasztás. Oroszország/Szovjetunió történetében első ízben fordult elő,
hogy a cár/főtitkár/elnök teljes mandátumát kitöltve, önként távozik posztjáról.
(A cárok halálukig uralkodtak, vagy megölték őket; Lenin és Sztálin országlását
haláluk szakította meg, Hruscsovot leváltották, Brezsnyev, Andropov és
Csernyenko halálukig töltötték be a pártfőtitkári funkciót, Gorbacsov alól
„kiment a Szovjetunió”, Jelcin lemondott.) Az új módi részben a mexikói
modell bevezetését eredményezheti. Hét évtizeden át a latin-amerikai országban
formailag pluralista rendszer volt, az ellenzék ott ült a parlamentben,
jelölteket indított az elnökválasztásokon. Emellett azonban minden alkalommal az
Intézményes Forradalmi Párt jelöltjét választották államfővé, méghozzá ezt a
jelöltet mindig a távozó elnök jelölte ki, mintegy átadva neki a stafétabotot.
Igaz, a leköszönő mexikói elnökök nyugdíjba vonultak, Putyint viszont utódja
beiktatása napján, május 7-én miniszterelnökké nevezik ki.

A nagy kérdés az, hogyan fog működni ez a sajátos és újszerű tandem. Medvegyev
Putyin kreatúrája, közeli munkatársa és bizalmasa a kilencvenes évek elejétől
fogva. A szavazók által adott mandátuma arra szól, hogy megvalósítsa Putyin
tizenöt évre szóló imponáló gazdasági-szociális tervét, és folytassa az orosz
nagyhatalmi státusz visszaállítását célzó, a Nyugattal való bizonyos fokú
konfrontációt óhatatlanul magába foglaló kül-, odahaza pedig „szuverén
demokráciának” nevezett tekintélyelvű belpolitikáját. Méghozzá – és ez lehet a
kritikus, a törési pont – magával Putyinnal együtt. A régi-új orosz címeren a
sas két fejjel néz kétfelé, de a teste egy. Valahogyan így próbálják a
megfigyelők ma elképzelni a következő évek elnöki-miniszterelnöki kettősét.   

Az orosz alkotmány értelmében (amelyet Putyin eddig következetesen nem próbált
módosíttatni) az elnök jogköre óriási. Ő a fegyveres erők főparancsnoka (nála
van az „atomkoffer”), közvetlenül neki és nem a kormányfőnek van alárendelve a
védelmi, a belügy- és a külügyminisztérium, továbbá a belső állambiztonsági
szolgálat, eddig ő töltötte be a – némileg a korábbi politbüró szerepét átvevő –
Nemzetbiztonsági Tanács elnöki posztját. Medvegyev nyíltan kijelentette: a
külügyek irányítása az ő kezében lesz, egyáltalán nem lesz a vezetésben két
hatalmi központ, a Kremlbe ő költözik be. Ez azonban még nem zárja ki, hogy
Putyin ne a második, hanem – mondjuk így – a másfeledik helyet foglalja el a
hatalomban. Sokan feltételezik az a terve, hogy 2012-ben, amikor az alkotmány
ezt már lehetővé teszi, ismét átvegye az elnöki posztot az akkor
miniszterelnökké váló Medvegyevtől. (Egy Moszkvában most futó vicc
szerint 2032-ben már ők is csak onnan tudják majd, hogy pillanatnyilag melyikük
az állam-, és melyikük a kormányfő, hogy megnézik, mi van kiírva az ajtajukra.) 

A vásár azonban mindig kettőn áll. Szinte bizonyos, hogy rövid távon a tandem
működni fog. (Első elnökségi időszakában Putyin sem igen nyúlt Jelcin
embereihez, és csak 2004 után távolította el őket fokozatosan a hatalomból,
illetve környezetéből.) Hogy mi lesz azután? Senki sem lát bele Medvegyev
fejébe, mint ahogyan azt is jobbára csak találgatni lehet, hogy hogyan bástyázza
körül magát Putyin a tényleges hatalom megtartásának rejtett garanciáival. A két
politikus elgondolásai, céljai, de legalábbis szavai, egyelőre tökéletesen egy
irányba mutatnak. Igaz, Medvegyev életkora (13 évvel fiatalabb a
„társcsászárnál”), múltja (jogtudós, nem volt köze a titkosszolgálatokhoz),
stílusa (senki sem hallott még tőle olyan durva kijelentéseket, mint például a
sokat emlegetett putyini „belefojtjuk a csecseneket a reterátba”) érezhetően
különbözik az elődjétől, ezek azonban magukban még nem meghatározó tényezők.
Nyilvánvaló, hogy az orosz hatalmi elitet alkotó, de egymással – legalábbis
burkoltan – szembenálló politikai-gazdasági klánok érdekellentéte, küzdelme is
befolyásolja majd a két államférfi együttműködését, vagy ellenkezőleg:
egymással való szembefordulását.

Miközben a külföldi „kremlinológusok” csapata az effajta – a kávézaccnál alig
megbízhatóbb – jelekből próbálja kiolvasni a moszkvai hatalom(megoszlás)
jövőjét, és miközben a „szuverén demokráciát” elutasító orosz demokraták szűk
rétege tüntetésekkel próbál hangot adni a változatlanul tekintélyuralminak
ígérkező rendszerrel szembeni elégedetlenségének, a lakosság nagy többsége azt
számolgatja, mikor emelik fel ismét a béreket és a nyugdíjakat, vezetik be a
beígért jelentős összegű családi pótlékokat, teljesítik a szociális lakásépítési
terveket, javítják az orvosi ellátást, csökkentik (ha már megszüntetni nem is
tudják) az elképesztő méreteket öltő korrupciót.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!