Kezdjük talán az elején: hogy került az SZDSZ-be?
– A ’80-as években elég hamar sikerült szamizdat kiadványokhoz hozzájutnom, és a szerzőket ugyan nem ismertem – azt gondoltam például, hogy a Kis János álnév, hiszen annyira egyszerű –, ám az írások nagyon tetszettek. Miután ebből az értelmiségi körből nőtt ki az SZDSZ, magától értetődő volt, hogy a rendszerváltás hajnalán ezt a pártot választom. Szimpatikus volt az az emberjogi megközelítés, amely alapján szemlélték a világot. Persze mindez egyúttal be is határolta az SZDSZ-t, hiszen a vallást és a határon túli magyarok kérdését nem lehet csupán ezen az alapon értelmezni. A liberálisok azért nem tudtak eleget mondani ebben a két témában, mert képtelenek voltak bele-érezni magukat a komolyan hívők vagy a határon túli magyarok helyzetébe, gondolkozásmódjába, sőt időnként felesleges vitákba, háborúkba mentek bele.
Önkormányzati szinten, a személyes kapcsolatokban azonban soha nem éreztem, hogy ez korlátozna engem: ugyanúgy megtaláltam a hangot a munkáspártiakkal, mint a MIÉP-esekkel. A katolikusokkal pedig – persze némi ismeretség után – még a „vastag nyakú” kálomisták és a „tévelygő pápisták” közti vitákat is rendszeresen lefolytattuk.
2017. 01.13. (XXI/02)
