A rendkívüli nyári hőség és az elhúzódó aszály hatására kritikus helyzet alakult ki Közép- és Kelet-Európa villamosenergia-rendszerében, miután a Duna vízszintje korábban nem látott mélypontra süllyedt. Ez a drámai apadás közvetlen fenyegetést jelent a folyó hűtővizére támaszkodó atomenergetikai infrastruktúrára. Magyarországon az MVM Paksi Atomerőmű már kénytelen volt megkezdeni a teljesítménycsökkentést és a blokkok leállítását, miközben a Dunamenti Erőmű váratlan műszaki kényszerpihenője és a szomszédos országok hasonló problémái egy kiterjedt, regionális energiaválság árnyékát vetítik a térségre.

A Paksi Atomerőmű biztonságos és stabil működésének egyik alapfeltétele a Duna megfelelő vízhozama és hőmérséklete, hiszen a hűtővíz feladata, hogy elvezesse a kondenzátorokból a felesleges hőt. A hatályos környezetvédelmi és jogszabályi előírások értelmében a melegvizes csatorna dunai torkolatától számított 500 méterre a folyó vizének hőmérséklete nem haladhatja meg a 30 Celsius-fokot, ami rendkívüli ellátásbiztonsági helyzetben a miniszter engedélyével legfeljebb 31,5 fokig emelhető.

Az idei júliusi kánikulában a Duna paksi vízállása elérte a negatív rekordot jelentő –118 centimétert, ami kényszerpályára állította az üzemeltetőket. Az MVM először az 1-es és a 3-as blokk teljesítményét csökkentette több száz megawattal, majd a folyamatos apadás miatt július 29-én megkezdődött a 3. blokk teljes leállítása is. A hűtővízellátás biztosítására négy szivattyús úszóművet és úszódarukat állítottak készenlétbe a helyszínen, ahol a szakemberek 0–24 órás műszakban küzdenek a meder megfelelő hűtővíz-ellátásáért.

Magyar Péter miniszterelnök és a kormányzati tájékoztatások szerint, amennyiben a csapadékhiányos hőségriasztás folytatódik, a következő 24–72 órában akár a Paksi Atomerőmű mind a négy blokkjának teljes leállítására is sor kerülhet. Az atomerőmű első blokkját 1982-ben helyezték üzembe, és azóta még soha nem fordult elő, hogy a négyblokkos erőmű valamennyi blokkja egyszerre leálljon ilyen okból.

Már a mostani, körülbelül 1000 megawattos félkapacitású működés is rendkívül ritka állapotnak számít. A blokkok újraindítása sem egyszerű feladat. Szakemberek szerint bár megfelelő feltételek mellett az erőmű ismét üzembe helyezhető, egy teljes leállás után ez egy rendkívül összetett folyamat, úgynevezett „black start” eljárást kell végrehajtani. Ilyenkor az erőmű külső villamosenergia-ellátás segítségével, szigorú műszaki protokoll szerint építi fel újra saját rendszereit, mielőtt ismét áramot tudna termelni a hálózat számára.

A paksi atomkapacitás kiesése önmagában is súlyos kihívást jelentene, ám a helyzetet tovább nehezíti a hazai fosszilis energiatermelés gerincét adó Dunamenti Erőmű váratlan meghibásodása. Százhalombattán a gázüzemű blokkok az országos csúcsterhelések kiegyenlítésében játszanak kulcsszerepet, különösen abban az idősávban, amikor a napelemek termelése az esti órákban kiesik. A Dunamenti Erőmű műszaki kényszerpihenője miatt a magyar villamosenergia-rendszer egyszerre vesztette el az alapteher-termelésért felelős paksi kapacitás egy részét és a rugalmasan szabályozható gázüzemű tartalékokat. Ez a kettős terhelés a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányítóra (MAVIR) hárítja a feladatot, hogy az országos hálózaton az 50 Hz-es frekvenciát és az ellátásbiztonságot egyensúlyban tartsa.

A természet adta korlátok ráadásul nem állnak meg az államhatároknál, hiszen a Duna alacsony vízállása a teljes alsó-dunai szakaszon bénítja az energetikai infrastruktúrát. Romániában a Cernavodă-i Atomerőmű üzemeltetői szintén arra kényszerültek, hogy a Duna drasztikus apadása miatt felkészüljenek a reaktorok leállítására vagy radikális visszaterhelésére. Mivel Románia és a balkáni régió több országa is jelentős mértékben támaszkodik a dunai vízenergiára és a folyó hűtővizét használó hő- és atomerőművekre, a vízhiány következtében az egész délkelet-európai árampiacon drámai kapacitáshiány keletkezett. Az áram tőzsdei ára a zónában meredek emelkedésnek indult, miközben a határokon átnyúló kapacitások kihasználtsága elcsapott a felső határokig.

Magyarország villamosenergia-igényének jelentős részét hagyományosan a Paksi Atomerőmű fedezi. A kieső több mint 1000–2000 megawattnyi energiát nem lehet pusztán a megújuló forrásokból, például nap- és szélenergiából pótolni, különösen az esti és éjszakai időszakban. A döntéshozók és a MAVIR ezért több vészforgatókönyvet mérlegelnek az ellátási katasztrófa elkerülésére.

Az egyik legfőbb opció az importkapacitások maximális kihasználása, hiszen Magyarország szomszédos országintegrációja erős, és az átviteli hálózatok mintegy 3600–3800 MW-os importkapacitást tesznek lehetővé.

A kieső paksi áramot elsősorban a szlovák, ukrán és osztrák határon keresztüli behozatal növelésével igyekeznek pótolni, aminek korlátja, hogy a regionális hőség miatt a szomszédos országok tartalékai is szűkösek és rendkívül drágák. Ezzel párhuzamosan a tartalék gázturbinák és fosszilis erőművek csúcsrajáratása zajlik: az MVM és a magánkézben lévő hazai erőművek, mint a Mátrai Erőmű, valamint a gönyűi és tiszaújvárosi gázturbinás egységek maximális terhelésre kapcsolnak, noha a gázalapú áramtermelés drasztikusan megemeli a rendszerirányítás költségeit és a szén-dioxid-kibocsátást.

Amennyiben a Duna vízállása nem korrigál, és a Paksi Atomerőmű teljes leállása bekövetkezik, a kormányzati és MAVIR-válságtervek értelmében életbe léphet az ipari nagyfogyasztók korlátozása (shedding). Első lépésként a nagy energiaigényű nehézipari, vegyipari és adatközponti szereplőket szólíthatják fel a termelés ideiglenes visszavételére. A lakossági fogyasztók védelme a jogszabályi prioritási listák alapján az utolsó védvonalat jelenti, ám a tartós regionális hiány áramkimaradásokhoz vagy a hálózati feszültség szándékos csökkentéséhez vezethet a határokon átnyúló rendszerek védelmében.

A paksi 3-as blokk leállítása és az 1-es blokk visszaterhelése világos figyelmeztetés arra, hogy a klímaváltozás okozta extrém időjárási jelenségek közvetlen veszélyt jelentenek a nemzeti és regionális energiabiztonságra. A Duna rekordalacsony vízállása és a hűtővíz felmelegedése megmutatta a folyóvízi hűtésre utalt atomenergetika sebezhetőségét. Az elkövetkező napokban az importkapacitások rugalmassága, a hazai tartalékerőművek rendelkezésre állása és a fogyasztói fegyelem határozza meg, hogy Magyarország és a közép-európai régió képes-e átvészeltetni az évszázad egyik legkomolyabb energetikai próbatételét.