Ahogy Kolumbusz Kristóf fizikai értelemben fedezett fel egy új világot, a reformáció egy hatalmas természetfölötti birodalom előtt nyitott kaput az emberek számára. A reformáció vezetői nem voltak materialisták. Világképük korántsem csak a látható világra terjedt ki. Épp ellenkezőleg: a Biblia által leírt természetfölötti világot annak minden szereplőjével a jelen valóság meghatározó részének tekintették. Alapvető meggyőződésük volt, hogy e természetfeletti világhoz való bibliai viszony jelenti minden ember számára az értelmes és sikeres életpálya kulcsát.
A tűzzel hirdetett Szó
Forradalmi jelentőségű felismerésük volt, hogy minden ember sorsának alakulására döntő hatással van az általa gyakorolt hitélet. Arról voltak meggyőződve, hogy a hitgyakorlat csak akkor pozitív hatású egy keresztény számára, ha követi Isten útmutatásait, amelyeket a Szentírás rögzített. Ellenkező esetben a vallásgyakorlat akár pusztító következményekkel is járhat, sok-sok kudarcot, sőt akár generációkra kiható átkokat eredményezve.
Ezért volt számukra központi jelentőségű a Biblia-központúság, a Sola Scriptura („Csak az Ige!”), hiszen az egész hitélet ebből nyeri az értelmét. Ezért fordultak szembe olyan eltökéltséggel a Róma által diktált hivatalos vallásgyakorlattal, amely ekkorra már messze távolodott a bibliai hitelvektől és hitgyakorlattól, sőt számos ponton kifejezetten szembefordult a Szentírás alapelveivel.
2017. 10.27. (XXI/43)
