hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Jézus pere és a feltámadás: nagy fordulat a harmadik napon
Hajnal Jeruzsálemben

2017. 04. 13.
„Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki jön az Úrnak nevében!“  Ezzel a drámai mondattal hagyta maga mögött Jézus azt a várost, ahol éppen királlyá akarták tenni. Jeruzsálem polgárai a négynapos bomló hulla, Lázár föltámasztása után (lásd múlt heti cikkünk: Bethániától Jeruzsálemig. Hetek, 2017. április 7.) ugyanis meg voltak róla győződve, hogy Ő Dávid fia, az előre megígért Messiás.

A közvélemény szemében ekkorra már mélyen megvetett politikai elit tehetetlen volt a három éve még teljesen ismeretlen galileai prófétával szemben. Bár kimondták a halálos ítéletet: „meg kell halnia a népért”, mégis kénytelenek voltak végignézni a diadalmas bevonulását és azt, ahogy a nép királyi tiszteletet ad Neki, akit ők megvetettek. Ráadásul ekkor volt pészach, így a bethániai csodával kezdődő drámai fordulat nemcsak a júdeai, hanem a teljes diaszpórabeli zsidóság szemei előtt zajlott, akik közel egymillióan jöttek föl Jeruzsálembe a Római Birodalom legtávolabbi pontjairól. Nem véletlenül írja Máté, hogy az egész város eksztázisban volt, és a sok százezer zarándok mind azt kérdezgette egymástól: kicsoda ez?

Jézus a bevonulást követően a Templomba ment föl hatalmas tömeg kíséretében, majd – már-már teátrális jelenettel – kikergette az árusokat és a pénzváltókat a Templom térről. Az őrség tehetetlen volt, sőt a római helyőrség – akik Josephus Flavius szerint az Antonia-erődből 24 órás felügyelet alatt tartották a Szenthelyet – sem mert közbelépni. Jézus meghódította az utcát, vakokat, sántákat gyógyított tömegével, és a lehető legélesebben szólt be a vallási elitnek, akik ekkorra már kérdezni sem mertek tőle. A halála előtt tartott utolsó nagy beszédeinek egyikén, a Templomban végigsorozta mind a farizeusokat, mind a velejéig korrupt papságot, kígyók ivadékainak, képmutatóknak és vak vezetőknek titulálva őket a széles nyilvánosság előtt. A csodák látványa, híre, valamint az a karizmatikus tűz és energia, ami Jézusból az utolsó napján sugárzott, a tömeget eksztatikus várakozással töltötte el. Mind azt várták, hogy fölveszi a nép által már szóban felkínált királyi koronát, és a tanítványok szavaival élve: „helyreállítja az országot Izraelnek”.

A zsidók számára a megváltás képe kizárólag a nemzeti helyreállítás volt, a csodákban is elsősorban hatalmat láttak, ami képes majd meghátrálásra kényszeríteni a római légiókat. Ráadásul közvetve Jézus is erősítette ezt a képet, amikor önmagát rendszeresen „emberfiának“ nevezte, ami az írásokat kisgyerekkoruktól tanuló és ismerő zsidóság számára egyértelmű utalás volt Dániel messiási próféciájára: „mint valami emberfia jőve; és méne az öreg- korúhoz, és eleibe vivék őt. És ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik.” (Dániel 7,13–14) A közel-keleti kultúrákban hagyományosan nagy jelentőséget tulajdonítottak a neveknek, Jézusé pedig azt jelentette: „szabadító”, ami etimológiailag a honfoglalás győztes vezérének, Józsuénak a nevéből származott.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!