Rotterdami Erasmus (1466-1536), aki katolikus szerzetesként hevesen bírálta a római egyház szellemi és politikai hatalmát, humanista tudósként pedig a felvilágosodás eszméit készítette elő, beszerezte a keleti katolikus egyháztól az Újszövetség akkoriban elérhető görög nyelvű szövegváltozatait, és azok alapján megkísérelte helyreállítani az eredeti szöveget, függetlenítve magát a római tanítóhivatal álláspontjától és a hivatalos latin fordítástól, a Vulgatától. Ezzel megalapította a modern szövegkritika tudományát, görög Újszövetség-kiadása (a Textus Receptus, azaz „elfogadott szöveg") pedig valamennyi protestáns bibliafordítás alapjává lett (Károli, King James stb.).
A Biblia szövegkritikája
Kezdetben a szövegkritika alapvetően a Biblia irányában „jóindulatú" tudomány volt. Célja nem a hit vagy a Szentírás tekintélyének lerombolása volt, hanem éppen ellenkezőleg: a rengeteg kézirat közötti különbségek, különböző másolási vagy egyéb eredetű hibák kiszűrése, és az eredeti szöveg minél pontosabb helyreállítása. A cél érdekében Erasmus a római katolikus egyházban hivatalosan elfogadott és többször átdolgozott, javított latin fordítás mögé igyekezett hatolni, hiszen az eredeti apostoli iratok görögül íródtak. Átvizsgálva a számára elérhető, beszerezhető összes görög kéziratot, megkísérelte az eltérések okait feltárni, és a hibás változatokat kiszűrve a lehető legmegbízhatóbb, legeredetibb szöveget helyreállítani.
2012. 01. 06. (XVI/01)
