Az ufófőváros, Roswell nagyszabású ünnepségekkel készül a hatvanadik
évfordulóra. A július 5-én kezdődő négynapos rendezvényre 50 ezer látogatót
várnak. Az új-mexikói városkában minden az idegenek körül forog: ufómúzeum és
könyvtár mellett még a bankok is a zöld lények képeivel hirdetik magukat.
Roswellt egy 1947 nyarán történt légiszerencsétlenség indította el a világhír
felé. A korabeli sajtóban megjelent beszámolók szerint egy azonosítatlan repülő
tárgy zuhant le a város külső részén. Július 8-án a roswelli légitámaszpont
bejelentette, hogy ez egy ufó (azonosítatlan repülő tárgy) volt, és négy
ismeretlen testet találtak a becsapódás helyén. A következő napon az amerikai
légierő szóvivője hivatalosan cáfolta, hogy ufóról van szó, a magyarázat szerint
egy meteorológiai léggömb darabjait találták meg Roswellben. Azóta a város – az
51-es körzettel együtt (ahol állítólag a szerencsétlenül járt földönkívüliek
testét őrzik) – a földönkívüli összeesküvés-elméletek Mekkája lett. A lezuhant
csészealjból származó bizonyítékokat és a leletekből származó különleges
technikai tudást (többek között a számítástechnikát forradalmasító mikrochipeket,
üvegszálas technológiát és más high-tech vívmányokat) azonban a legenda szerint
az amerikai kormány (vagy más verziókban egy azon belül működő titkos csoport)
elzárta az emberiség elől. A városi mítosz hatása óriási: a Newsweek magazin
felmérése szerint az amerikaiak 48 százaléka hiszi, hogy az ufók valóságosan
léteznek, és 29 százalékuk azon az állásponton van, hogy már sikerült is
felvenni a kapcsolatot az idegenekkel. Így vannak ezzel Európában is, ahol
Franciaországban és Nagy-Britanniában hivatalos vizsgálatokat is végeztek a
témában (lásd keretes cikkünket).
Az ufójelenség a filozófusok és teológusok érdeklődését is felkeltette: „Az
ufók befejezetlen története nem más, mint egy, az összes neospiritualista
irányzatot megismétlő és betetőző álvallás története, amelynek »ökumenikus«
jellege ráadásul alkalmas arra, hogy az elerőtlenedett materialista dogmákat
integrálja” – írja Jean Robin francia filozófus magyarul is megjelent könyvében
(Az ufójelenség, avagy a nagy paródia. Stella Maris Kiadó). Robin úgy véli, hogy
a „csészealjvallás” lényege a messianizmus, amely azt a reményt csillantja fel
az emberek előtt, hogy hamarosan megjelenhet egy másik bolygóról származó
messiás, aki a „felnőttkorba lépett emberiséggel” megosztja megváltói üzenetét.
A francia szerző szerint a földönkívüliek feltételezett látogatásai és más
rejtélyes jelenségek körül kialakult modern mítosz rendelkezik egyfajta „eszkatologikus
dimenzióval”, amely alkalmas arra, hogy az abszolút bizonyosságok és igazságok
keresésébe belefáradt nyugati civilizációban deisták, sőt ateisták számára is
fogyasztható világmagyarázatot kínáljon.
Szisztematikusan először a náci Németországban kezdték tanulmányozni az
ufókérdést. A második világháború alatt feltűnt különleges repülő tárgyakat
először az ellenség által kifejlesztett új fegyvereknek gondolták, hasonlóan a
szövetségesekhez, akik szintén vizsgálták a általuk „foo-fighter”-eknek
keresztelt jelenséget.
A roswelli eset az amerikai hírszerzés figyelmét is felkeltette. Az 1969-ben
lezárt vizsgálat eredményeit rögzítő Kék Könyv szerint a több mint 12 ezer
észlelés közül 701 tekinthető „azonosítatlannak”. Az ufójelenséget a
Szovjetunióban is kutatták. A hivatalosan „Állandó Kozmonautikai Bizottság”
néven 1967-ben megalakult szervezet célja a kutatáson kívül az volt, hogy
megakadályozza az emberekben az ufótapasztalatokhoz kapcsolódó „misztikus
pszichózis” kialakulását, amelyről a hatóságok azt tartották, hogy
„akadályozhatja a marxizmus kibontakozását a tömegekben”.
Az ufóészlelések első hullámát követően az ötvenes években létrejött egy
„láthatatlan kollégium” – állítja idézett könyvében Jean Robin. Ez a nemzetközi
hálózat olyan tudósokat tömörített, akik a jelenségek vizsgálatán túl hittek is
a földönkívüli látogatásokról szóló beszámolókban. A Kék Könyv-program lezárulta
után az amerikai kongresszus elrendelte, hogy 1992-ben a NASA indítsa el a
„Földönkívüli Civilizációk Kutatása” (angol rövidítés-sel: SETI) elnevezésű
programot, amely a világűrből érkező mesterséges rádiójeleket igyekezett
kiszűrni.
A csészealjkultusz az elmúlt hatvan évben vallási irányzattá is vált. Hívei
szerint a mienknél jóval magasabb „evolúciós” szintet elért „földönkívüliek” az
emberi történelem hajnalán elhintették a tudás és a „kozmikus spiritualitás”
csíráit bolygónkon. Őseink közül azonban csak néhány kiválasztott volt alkalmas
arra, hogy az üzenetek jelentőségét megértse. Az ufódogmák szerint ők voltak
azok, akik a hajdani találkozások emlékét a különböző szent könyvekben
megörökítették azzal a céllal, hogy egy későbbi, „érettebb” generáció felismerje
és megértse a kozmikus tanítást. Az elmélet népszerűsítői – mint a számtalan
áltudományos könyvével világhírt szerzett Erich von Däniken – igyekeznek
bizonyítékokat gyűjteni arra, hogy a földönkívüliek az elmúlt évezredekben is
figyelemmel kísérték a Földet, és rendszeresen értékelték fejlődésünk menetét.
Däniken az Istenek aranya – a földönkívüliek közöttünk című könyvének utolsó
fejezetében kategorikusan kijelenti, hogy „végezni kell Isten mítoszával”, majd
hozzáteszi: „A technológia valószínűleg lehetővé teszi majd számunkra, hogy más
intelligens lényekkel kapcsolatba lépjünk. Vajon hogyan fogjuk meghatározni
magunkat, amikor szembekerülünk velük? Mit jelent majd akkor az, hogy katolikus,
protestáns, lutheránus, huszita, mohamedán, buddhista, hindu és izraelita?
Mindez túlhaladott álláspont lesz majd
Amikor az ember a csillagközi utazások
korszakába lép, ez egyben az összes istenelmélet végét jelenti majd.”
Az ufódoktrínákat a zsidó-keresztény teológusok általában a New Age-eszmekör
részének tekintik, ugyanis a csészealjhívők általában pozitívnak tekintenek
mindenfajta transzcendens élményt. Az angyalok és földönkívüliek iránt
megnövekedett érdeklődés ezért nem jelenti feltétlenül a bibliai világkép és
kinyilatkoztatás elfogadását. A keresztény bírálók szerint a modern kori
ufójelenség veszélyeire már Pál apostol is figyelmeztetett egyik levelében: „De
ha szinte mi, avagy mennyből (eredeti szövegben az »égből« – ez vonatkozhat a
kozmosz bármely pontjára, vagy a természetfeletti realitásra is) való angyal (a
görögben egyszerűen csak »követ«, »hírnök«) hirdetne is néktek valamit azon
kívül, amit mi hirdettünk, legyen átkozott.” A világszerte tapasztalt
parajelenségek, a titokzatos gabonakörök, a lézerkésekkel megcsonkított
állattetemek, a kozmikus emberrablások mögött gyakran tudatos csalások állnak
(ezt számos esetben sikerült is bizonyítani), ugyanakkor a keresztény világnézet
alapján nem zárható ki az sem, hogy a Biblia által bukott angyaloknak nevezett
lényeket kell egyes ufójelenségek hátterében keresni. Ilyesféle lények
látogattak a földre például az özönvíz előtt. Az Ószövetség szerint az óriások
(eredetiben »nefilim«: »akik lezuhantak«, »bukottak«) szexuális kapcsolatot
kerestek az emberekkel. Ebből a genetikai keveredésből származott félistenekről,
gigászokról szóló történetek a legtöbb nemzet eredetmondáiban megtalálhatók. Egy
ír kutató, Patrick Heron szerint ezek a lények „szellememberek” voltak, akik
különböztek a földi hús-vér emberektől. „Nyilvánvalóan nem voltak alárendelve a
fizika ismert törvényszerűségeinek, át tudtak menni a falon, szabadon
közlekedtek az égitestek és a Föld között, sőt én úgy gondolom, hogy az sem
okozott gondot számukra, hogy átlépjenek egy másik dimenzióba, egy velünk
párhuzamosan létező univerzumba” – nyilatkozta a Gigászok kora című könyv
szerzője a Heteknek. Heron úgy véli, hogy „a szellememberek eredetileg az
egekben laktak, és ennek az emlékét a nevük is őrzi: Apolló, Szaturnusz vagy
Orion. Lehet persze, hogy fordítva történt, és az égitesteket nevezték el a
gigászokról. Ezek a lények az embereknél összehasonlíthatatlanul nagyobb
ismerettel rendelkeztek az univerzumról, és ismerték azokat az információkat,
amelyet Isten a csillagok formájában az égre írt fel. Tudták mindazt, amit Jób
csak ámulva hallgatott a Teremtőtől a csillagképek formájáról, jelentéséről.
Talán azt is tudták, hogy mikor fog megjelenni a Messiás csillaga Keleten. Az
embereknek adott ismeretekkel a céljuk azonban elsősorban a félrevezetés volt. A
bibliai asztronómia helyett megtanították a földieknek az asztrológia hamis
tudományát, amelyen keresztül tetszés szerint tudták manipulálni az emberek
döntéseit.”
Hogy Roswellben mi történt: szenzációs nulladik típusú találkozás, amely elhozta
az emberiség számára égből hullott tudományos mannát, vagy rossz szándékú
természetfeletti behatolás, esetleg valóban egy balul sikerült katonai kísérlet
– hatvan év után is csak találgatni lehet.
2007. 07. 05. (XI/27)
