hetilap

Hetek hetilap vásárlás
A tekercsek titkai
Helyszíni riport a Holt-tenger melletti Kumránból

2005. 04. 12.
Aki beesett arcú, öltönyös-nyakkendős-szemüveges egyénnek képzeli az egyetemi professzorokat, első pillantásra nehezen mondaná meg Hanan Eshelről, hogy ő is közéjük tartozik. Fején kipa, lábán edzőcipő, kitűrt kockás inge lobog a szélben. Pedig a Tel Aviv-i Bar-Ilan Egyetem tanszékvezető régészprofesszora, aki több mint húsz éve ás, kutat, publikál Kumránról. Néhány üdvözlő szó után zuhogó esőben vágunk neki rögvest a barlangoknak, ahol hatvan éve az első holt-tengeri tekercseket felfedezték. Hegynek fel, hegynek le, mindenünk csurom víz, tetőtől talpig sárosak vagyunk – én majdnem leestem egy szakadékba, két amerikai kolléga a dzsekijével húzott ki –, de Hanan csak megy elöl, és fáradhatatlanul magyaráz.



Hanan Eshel professzor Kumránban. Kincsek a pusztából Fotó: G. T.

– Hanan, te nem voltál véletlenül kommandós a hadseregben? Ezt a tempót… – mondom zihálva, lihegve, miközben keresztülfurakszom a kumráni vízvezetékrendszer egyik, közel fél méter magas, ugyanolyan széles, sziklába vágott csatornáján. 

– Á, dehogy, csak egy egyszer? baka. De azért részt vettem a libanoni háborúban… 

Mint annyi más izraeli tudós, egyetemi tanár, Hanan is természetesnek veszi a katonaságot – ez itt kérem az élet velejárója. De azért rátérünk komolyabb témákra is, mármint a tudományra. Miközben felegyenesedem, kitárul előttem a táj, amely még így, a zuhogó esőben is lélegzetelállító. Mintha nem is a Földön, hanem a Marson járnánk. Alattunk szédítő mélység, a szakadék mélyén kis patak csörgedez, s a sziklákon köröskörül barlangok, amelyek ősidők óta nyújtanak menedéket az embernek. De mi most amiatt a százegynéhány fős kis közösség miatt vagyunk itt, amelyik az i. e. 2. század végén telepedett le a Holt-tenger északnyugati csücskében, ezeken a sziklákon, és több mint százötven éven át virágzott. Imádkozással, Tóraolvasással, szent szövegek másolásával töltötték az időt, és várták a Messiás eljövetelét. A legtöbb kutató úgy vélekedik, hogy a zsidó vallás esszénusnak nevezett irányzatához tartoztak, amely valószínűleg a haszid (kegyes, istenfélő, törvénytisztelő) héber szó görög megfelelője. 

– Hanan, mit találtál legutóbb Kumránban?

– Látod ott lent azt a két barlangot? – mutat a mélységbe, és én úgy teszek, mintha látnám. – Igaz, hogy tavaly beomlottak (így nem csoda, hogy nem látom…), de egy érdekes felfedezést tettem. Tekercseket persze nem találtunk, és nem is az ott előkerült száz edénytöredék a fontos, hanem hogy a barlang bejártánál mezúza volt felerősítve. 

– Ez azt jelenti, hogy laktak bennük…

– Hát éppen ez az! Ráadásul, mikor egy aknakeresővel végigkutattam az oda vezető ösvényeket, rengeteg bakancsszöget szedtem össze. Ez is bizonyítja, hogy nemcsak a kumráni településen, hanem a környező barlangokban is éltek, tevékenykedtek a közösség lakói.

Hanan Eshelnek e látszólag nem túl jelentős felfedezése is megváltoztathatja a kumráni közösség életéről, működéséről vallott eddigi felfogásunkat. Például eddig fogalmunk sem volt arról, hogy egyidőben mennyien éltek itt, és hol laktak? Kik és hol másolták a tekercseket? A barlangokat könyvtárnak vagy rejtekhelynek használták? 

De miközben átmásztunk még néhány kőfalon, és sikerült végigtaposnunk a sarat a település temetőjén keresztül (ez is egy olyan hely, amely még feltárásra vár), megérkezünk a turistaközpontba, ahol egy vendéglőben folytatjuk a beszélgetést, egy kávé, egy szendvics és egy pohár üdítő társaságában. A turisták kissé odébb húzódnak mellőlünk, hiszen nem mindennapi látvány egy ilyen nyakig sáros, csuromvizes társaság. De a lényeg, hogy vidámak vagyunk, pedig komoly témákra térünk rá.

– Elsősorban az érdekelne, hogy mióta hatvan évvel ezelőtt felfedezték a kumráni tekercseket, milyen befolyást gyakoroltak azok a bibliai tudományokra és a zsidó–keresztény teológiára?

– Rendkívülit. Legelőször is: a tekercsek felfedezésével olyan héber bibliaszövegek birtokába jutottunk, amelyek ezer évvel korábbiak voltak, mint az addig ismert legkorábbi szövegek, az Aleppó-kódex például. Bebizonyosodott, hogy a ma általunk használt maszorétikus szöveg [ez a héber nyelv? Ószövetség i. sz. 5. századi általánosan elfogadott szövege – a szerk.] a legjobb, legmegbízhatóbb forrás a Biblia megismeréséhez, de azért néhány kisebb ponton sikerült ezt is korrigálni. Különösen Sámuel és Jeremiás könyvei kerültek elő jobb szövegállapotban, mint amit a maszoréták ránk hagyományoztak. Ma már jobban ismerjük a Második Templom korában használt héber nyelvet, a liturgiát (például az imákat), és a kommentárokon keresztül bepillantást nyerhetünk abba, hogyan magyarázták a Bibliát a közösség tagjai.

– És mennyiben hatott az izraeli társadalomra a tekercsek felfedezése? Gyakorolt-e bármilyen befolyást például a zsidó vallási életre?

– Közvetlenül nem. De itt van David Flusser példája, aki az ötvenes években nagyon befolyásos személy volt a Héber
Egyetemen, és főleg Újszövetséggel foglalkozott. Számos, nagy port kavart cikket jelentetett meg arról, hogy Jézus és a korai kereszténység is a kumráni közösség világából szakadt ki. Többek között a Boldogmondásokról, a Hegyi beszédről is kimutatta, hogy gyökerei az
esszénus mozgalomból táplálkoztak. Érdekes, hogy az izraeli társadalomban mindez nem úgy csapódott le, hogy "igen, Jézus is zsidó volt", hanem hogy a "tekercseket keresztények írták"…

– Ezt nem mondod komolyan…

– Az átlag izraeli úgy gondolta: ha Jézust a tekercsek inspirálták, ha Pált a tekercsek inspirálták, ha a korai egyházat a tekercsek inspirálták, akkor a tekercseket bizonyára keresztények írták. Ennyire egyszerű. A hetvenes években Flusser felhagyott ezzel a kutatással, és inkább Jézus csodáiról igyekezett kimutatni, hogy azok nem állnak távol a rabbinikus irodalomban is bemutatott természetfeletti világtól: ezzel is alá akarta húzni Jézus zsidó voltát. Visszatérve az eredeti kérdéshez: bár a régészet nagyon népszerű volt (szinte nemzeti sport számba ment) akkoriban Izraelben, s bár a tekercsek felfedezése kétségkívül a múlt század legnagyobb régészeti szenzációja lett, a zsidó társadalmat csak kis mértékben érintette meg. Ugyanakkor ellenpéldám is van: amikor 1967-ben a Templomtekercset először állították ki az izraeli nagyközönség előtt a Függetlenség napján, az Izrael Múzeumban kilométeres kígyózó sorok várták, hogy csak egy pillantást vethessenek rá.

– Maszada, az öngyilkos zélóták története a modern Izrael Állam egyik "alapító mítoszává" vált. Elmondhatjuk-e ugyanezt a kumráni tekercsekről is?

– Valamit meg kell érteni: 1967-ig [az úgynevezett hatnapos háborúig – a szerk.] Kumránt nem lehetett látogatni, mert Jordánia területén feküdt, Maszada viszont izraeli kézben volt. Ezért az "izraeliek Kumránja" A Könyv Szentélye lett, melyet az Izrael Múzeumban építettek fel. A régészeti lelőhelyre nem lehetett eljutni, csak azt a hét tekercset lehetett megtekinteni, amely ekkor izraeli tulajdonban volt. A Könyv Szentélyét 1964-ben nyitották meg, és három év múlva Kumrán is az ellenőrzésünk alá került. 

– És ekkor változtak a dolgok? Kumrán is olyan zarándokhelye lett az izraelieknek, mint Maszada?

– Nem mondhatom. Maszada megmaradt elsősorban az izraeli kirándulók célpontjának, míg Kumrán a keresztény turisták "zarándokhelye" lett. Talán azért, mert itt nem épült sem katolikus, sem ortodox templom vagy kolostor, ezért "demokratikus" volt a keresztény felekezetek szemében, ahol ők a gyökereiket vélték megtalálhatni. Itt el lehetett mondani például Keresztelő János történetét és az ősegyház működését.

– Yigael Yadin, a máig leghíresebb izraeli régészprofesszor fontos szerepet játszott a "Maszada-legenda" kialakításában, hiszen erről írt könyvét mind a mai napig újra és újra kinyomják. Nem hiszem, hogy van még egy olyan régészeti témájú könyv a világon, amely ennyi példányban látott volna már napvilágot. Kevésbé ismert azonban, hogy Yadin Kumrán üzenete címen is írt egy könyvet. Mi volt szerinte ez az üzenet?

– A történetet onnan kell kezdenünk, hogy Yadin apja, Eliézer Sukenik, a Héber Egyetem professzora volt az első, aki felismerte a tekercsek valódiságát, és közülük kettőt élete kockáztatásával megszerzett. Sukenik volt az, aki azonosította a kumráni közösséget az esszénusokkal. Yadin folytatta apja megkezdett munkáját. Ebben a könyvében lényegében a tekercsek megszerzésének történetét meséli el. 

– Ami rendkívül érdekes, mitöbb, csodás történet…

– Valóban. És Yadin abba az irányba formálta az izraeli közvéleményt, hogy ezek valami szent dolgok. Milyen csodálatos, hogy ezeket ma is olvashatja minden izraeli! Egy kicsit az izraeliek identitástudatát is akarta erősíteni ezzel. Mikor 1967-ben a Templomtekercset megszerezte, szinte havonta vagy még gyakrabban tartott róla mindenfelé előadásokat. Ez politikai kérdés is volt akkor.

– Lehet annak valami jelentősége, hogy éppen Yadin szerezte meg és publikálta a Templomtekercset, amely az egyik legérdekesebb és legfontosabb kumráni szöveg?

– Igen, és Yadin hangsúlyozta is ezt. Száz és száz előadást tartott róla, ahol mindig elmondta: valami csodálatos jelenség, hogy apja, Sukenik, 1948-ban [vagyis a függetlenségi háború alatt – a szerk.] a kumráni Háborús tekercset tanulmányozta, ő, Yadin pedig 1967-ben – amikor a hatnapos háborúban egy időre a jeruzsálemi Templomhegy is izraeli kézre került – a Templomtekercset bújta. Sukenik egyébként Izrael függetlenségének kikiáltása napján hozta haza az Ézsaiás könyvét tartalmazó tekercset; Yadin pedig két nappal azután szerezte meg a Templomtekercset, hogy a Templomhegyet 1967-ben megszállták az izraeli ejtőernyős osztagok.

– Sukenik és Yadin nem beszélt a tekercsekben található próféciákról?

– Nem, Yadin világi tudós volt, nem volt vallásos ember. Számára a tekercsek önmagukért és önmagukban voltak értékesek. Yadin számára Kumrán a modern Izrael legitimációját jelentette.

– Végül hadd kérdezzek meg egy kényes, sokat vitatott kérdést a tekercsekkel kapcsolatban. Véleményed szerint milyen fényt vethetnek azok a korai kereszténység történetére?

– Jézus biztosan nem azonosítható az Igazság Tanítójával, aki a kumráni közösséget alapította, de lehetséges, hogy valamilyen mértékben őrá is hatottak ennek a csoportnak a tanításai. De a legfontosabb kapcsolódás Keresztelő Jánossal lehetett, és elképzelhető, hogy a Jeruzsálemben megalakult ősegyház is az esszénusokról vette a mintát, például a vagyonközösség és a közös étkezések tekintetében. De azt fontos kiemelnünk, hogy Kumrán igazi zsidó jelenség, és sem Jézus neve nem szerepel egyetlen szövegben sem, sem Újszövetség-részleteket nem találtak a töredékek között. 

– Köszönöm a túrát és a beszélgetést.

Kumránról – dióhéjban

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!