Pünkösdi–karizmatikus istentisztelet az Egyesült Államokban. Az elégedettség egyik pillére Fotó: Reuters
Háromból két felnőtt határozottan állította, hogy "nagyon boldog" jelenlegi élethelyzetében, míg négyből egy legalább részben egyetértett ezzel a felfogással – vagyis tízből csaknem kilenc felnőtt (88 százalék) állította azt, hogy alapjában véve boldog és elégedett.
Hasonló arányban válaszolták a megkérdezettek azt, hogy szorosabban vagy lazábban, de "személyesen kapcsolódik más emberekhez", vagyis a társadalom nagy többsége nem tekinti magát magányosnak.
A legtöbb amerikai úgy érzi, hogy ura a maga életének. Társadalomtudósok korábban attól tartottak, az új évezred kezdetén az élet annyira összetetté válhat, és olyan információdömping fogja elárasztani az embereket, hogy a magas elvárások teljesítése miatt kialakult stressz le fogja bénítani a társadalmat. A legtöbb amerikai ezt egyértelműen cáfolja. Tízből hatan határozottan állították, hogy "hatékonyan elboldogulnak az információ és tudás áradatával"; egyharmaduk pedig "úgy-ahogy", de számukra sem jelent gondot a modern információforrásokból történő tájékozódás.
Ezt a tényt bizonyítja az is, hogy noha a felnőtt lakosság kétharmada hiszi, hogy a vallásnak csökken a hatása a társadalomra (66 százalék), nagyobb számban vannak azok, (70 százalék) akik hatékonyan ellenállnak ennek a trendnek, és "vallásos hitük egyre mélyebbé válik".
Az amerikaiak többsége – noha tisztában van a stresszhelyzetekkel vagy a bonyolult kérdésekkel – nem engedi, hogy ezek uralkodjanak rajtuk. Négyből csak egy ember állította határozottan azt, hogy az élete "minden évben egyre stresszesebbé válik", és még kevesebben mondták azt, hogy "az élet túl bonyolulttá vált ahhoz, hogy megértsék".
A vizsgált területek közül csupán egy olyan akadt, ahol az amerikaiak elismerték, hogy kihívásokkal állnak szemben, és ez a terület az egészség. Alig egyharmaduk állította határozottan azt, hogy jelen pillanatban "kiváló fizikai állapotnak örvend".
A felmérés feltárta azt is, hogy az emberek demográfiai és vallási háttere mennyiben befolyásolja véleményalkotásukat.
A személyes háttér általában nem játszik nagy szerepet az emberek hozzáállásában és a kor, nem, családi állapot, gyerekek, lakóhely és politikai ideológia nem befolyásolta az életminőségről alkotott felfogásukat. A faji és etnikai hovatartozás is csak korlátozott módon érintette a nézeteket.
Van azonban két olyan terület, melyek erősen meghatározzák az emberek hozzáállását az életminőségük meghatározásához: vallásuk és társadalmi-gazdasági pozíciójuk.
A vallásos hit jelentős mértékben összefüggésben áll az élet- perspektívával. Például az evangéliumi hívők a többi hívőhöz képest lényegesen nagyobb valószínűséggel állították határozottan azt, hogy nagyon boldogok az életben (84 százalék), jobban kapcsolódnak más emberekhez (85 százalék), vallási hitük folyamatosan növekszik (89 százalék), és ők válaszolták a legkevesebben azt, hogy életük minden évben egyre stresszesebbé válik (14 százalék). Az evangéliumiaktól az ateisták és az agnosztikusok álltak statisztikailag a legtávolabb. Ebbe a "nem-hit" kategóriába tartozók közül voltak azok, akik a legkevésbé érezték nagyon boldognak magukat (57 százalék), érezték úgy, hogy kapcsolódnak valakihez (57 százalék), és mondták azt, hogy hitük növekszik (19 százalék), ők érezték leginkább úgy, hogy életükben növekszik a stressz (29 százalék), és hogy az élet túl összetett (16 százalék). A többi vizsgált vallási csoport válaszai az evangéliumiak és az ateista/agnosztikusok között mozognak.
Egy másik módszer arra, hogy a hit hatását megvizsgáljuk az életminőségről alkotott képünk alakulására az, ha megbecsüljük az emberek hittel kapcsolatos aktivitását. Az "aktív hittel" rendelkezők, vagyis akik rendszeresen járnak gyülekezetbe, olvassák a Bibliát és imádkoznak, állították a legnagyobb valószínűséggel, hogy nagyon boldogok az életben, és úgy érzik, hogy kapcsolódnak más emberekhez, sőt a saját fizikai állapotukat is lényegesen több aktív hívő minősítette kiválónak, mint a formális módon hívők vagy nem hívők.
A hithez hasonlóan jelentős hatással bír az emberek életminőségről alkotott felfogására az illető társadalmi-gazdasági státusza is. A vizsgált nyolc területből hat esetben jelentős különbségeket jegyeztek fel azok között, akik felsőfokú végzettséggel rendelkeztek és bevételük meghaladta az évi 60 ezer dollárt (13 millió forint), és azok között, akik nem rendelkeztek diplomával és bevételük 30 ezer dollár (6,5 millió forint) alatti volt.
A folyamatosan változó amerikai kulturális közegben George Barna szerint az egyik legnehezebb feladat megtalálni az egyensúlyt a hit és a személyes teljesítmény között. A kutatások bebizonyították, hogy a képzettség és anyagi bőség általában kényelmesebb és kielégítőbb életstílushoz vezet. Ugyanakkor Amerikában ötből négy ember kereszténynek nevezi magát, és számukra a hit tanítása az, hogy Istent helyezzék az első helyre az életükben, ne az anyagi kényelmet és bőséget.
A kutató úgy véli, hogy a legtöbb amerikai továbbra is keresi a helyes egyensúlyt a kettő között.
A kutatást vezető George Barna szerint keresztény felekezetek is megosztottak abban a kérdésben, hogy mi a helyes arány a hit, a személyes próbálkozások és az életcélok között. A legtöbb, magát kereszténynek nevező ember úgy hiszi, hogy a kemény munka, a kíméletlen érdekérvényesítést hirdető munkahelyi taktikák és agresszív pénzügyi anyagi stratégiák teljes mértékben összeegyeztethetőek a keresztény hittel. Kisebb százalékban állítják a magukat kereszténynek vallók azt, hogy a képzettséget, anyagiakat és szakmai aktivitást olyan eszközöknek kell tartani, melyek megkönnyítik a hit által és nem a kultúra által vezérelt értékek és elvek érvényesülését. Kisebbségben vannak, de növekszik a táboruk azoknak, akik nem állítják szembe a két területet, hanem azt vallják, hogy Isten a hit jutalmaként egzisztenciális sikert is ad.
Az iraki háború kapcsán a világsajtó sokat cikkezett az amerikai elnök "újjászületett" (born-again) keresztény hitéről. Európában ezt a fogalmat legtöbbször a "fundamentalista" szinonimájaként használják, ami vallásszociológiai szempontból alapvető tévedés. Legalábbis ez derült ki az amerikai kereszténységről készült egyik tavalyi vizsgálat során. George Barna szerint a vallási meggyőződés szempontjából öt, jól elkülöníthető szegmensbe lehet besorolni az amerikaiakat. Ebből három kapcsolódik a keresztény hithez. Az "evangéliumiak" abban hisznek, hogy Jézus Krisztussal való kapcsolatuk örök életet jelent számukra.
A második csoport a "nem-evangéliumi újjászületett keresztények", akik szintén hisznek abban, hogy örök életük van Isten kegyelme és Krisztusba vetett személyes hitük által, de nem hisznek minden alapvető bibliai keresztény tanításban.
A harmadik szegmenst Barna "elméleti kereszténynek" nevezte el. Ezek az emberek magukat keresztényeknek vallják, de nem állítják, hogy tudják, mi lesz a sorsuk az örökkévalóságban, például, hogy van-e örök életük vagy elkárhoznak. Ők azok, akik legkevésbé töltik be a bibliai tanításokat.
További kategóriák az ateisták vagy agnosztikusok, illetve a nem keresztény vallásokban hívők.
Az amerikai vallásosság szegmensei
2003. 05. 16. (VII/20)
