A kivonulás fáraója
A Biblia szövegében több helyütt is találunk pontos kormeghatározásokat, így a
zsidók Egyiptomból történt szabadulását illetően is. A Királyok első könyve
szerint az exodus 480 évvel az első jeruzsálemi Szentély felépítése előtt ment
végbe, vagyis ha a Templom építését kb. i. e. 950-re tesszük, akkor a kivonulás
időpontja i. e. 1430 körülre jön ki, Mózes életét pedig kb. 1510–1390 közöttre
datálhatjuk. Ez a történettudomány mai állása szerint a XVIII. egyiptomi uralkodó
dinasztia: I–III. Amenhotep fáraó idejének felel meg.
Hogyan lehetséges akkor – tehetnénk fel a kérdést – hogy a tudomány és a
közvélemény is a csaknem kétszáz évvel később élt II. Ramszeszt tartja a
"kivonulás fáraójának"? Ennek az az oka, hogy a XIX. század második felétől
rohamléptekkel fejlődő ókortudomány számos ponton ellentmondásokat vélt felfedezni
az általa feltárt dokumentumok és a Bibliában leírt események között. Így volt ez
a kivonulást illetően is. Mózes első könyvének első fejezete szerint egy meg nem
nevezett fáraó zsidó rabszolgákkal – Mózes kortársaival – építtette fel két
városát, Pithomot és Ramszeszt. Egyiptomi dokumentumokból tudjuk, hogy az előbbi
város újjáépítését II. Ramszesz (i. e. 1290–1224) szorgalmazta, és Per-Ramszeszt
is ő építette ki katonai bázis céljából – mint azt a hildesheimi múzeum
régészei kimutatták a kilencvenes évek elején végzett feltárásaikon. További
érvként szolgált eddig a késői (Ramszesz-kori) kivonulás mellett az, hogy a tudósok
szerint Kanaán földjén ekkor még nem léteztek a Mózes könyvében említett
filiszteusok, akik a "tengeri népek vándorlásával" (i. e. XII. század) telepedtek
be Izrael tengerparti vidékeire. A kivonulás útvonalába eső Edom és Moáb pedig –
állították a történészek – csak a IX–VIII. században állt össze egységes
királysággá. Ezeket az ellenvetéseket a szakirodalomban mindmáig tényként
kezelték, amit az is mutat, hogy az amerikai rajzfilmben szereplő fáraó (akit az
alkotók, élve művészi szabadságukkal, Mózes "mostohatestvéreként" tüntettek
fel) egyértelműen II. Ramszesszel azonosítható.
E történeti érvek azonban – és ezt fontos figyelembe vennünk – különféle
érték? forrásokra alapozott hipotézisek, amelyek érvényességét egyrészt újabb
dokumentumok előkerülése, másrészt az interpretációs módszer megváltoztatása is
megkérdőjelezheti. Nézzünk erre két példát a kivonulással kapcsolatban. A múlt
század vége óta ismert az az egyiptomi sztélé, amelyet Merneptah fáraó i. e.
1207-ben abból az alkalomból állított fel, hogy csapatai elfoglalták és
végigpusztították az akkori Kanaán legnagyobb részét, köztük Izraelt is: "Izrael
népe elpusztíttatott, magja nincs többé" – mondja a szöveg. Először is:
Merneptah állítását arról, hogy Izrael elpusztíttatott, természetesen nem kell
komolyan venni, hiszen Izrael ma is létezik. Másrészt egyiptológusok kimutatták, hogy
a "magja nincs többé" nem metaforikusan, hanem szó szerint értendő: "vetései,
fái és termése felprédáltatott". Mi következik ebből? Az, hogy ha a kivonulás
valóban II. Ramszesz korában, vagyis valamikor i. e. 1290–1224 között ment végbe,
aligha lehetséges, hogy Merneptah seregei egy emberöltővel később már egy egységes,
letelepedett életmódot folytató (földet művelő!) Izraellel találták volna magukat
szemben. A kivonulás és a honfoglalás befejezése, vagyis Izrael végleges
letelepedése között ugyanis több száz év telt el, ami csak a "korai" kivonulás
esetén teljesül. (Izrael 300 évig lakott Hesbonban és az Arnon-folyó völgyében a
moabitáktól elfoglalt városokban – mondja az egyik izraeli bíra, Jefte az
ammonitáknak a Bírák könyvében.)
Az elmúlt évek kutatásai választ adtak a filiszteus-kérdésre is. A Biblia több
helyütt is megemlíti, hogy a filiszteusok Kaftórból, vagyis Krétáról származtak.
Mózes ötödik könyve is kaftoreusokként, vagyis "krétaiakként" említi őket. Az
Égei-tenger vidéki befolyást egészen a legutóbbi évekig valóban nem lehetett
kimutatni Palesztina területén az i. e. XII. század előttről. Ekkor azonban német,
osztrák és izraeli régészek mind a Nílus-deltában (Tell ed-Daba), mind az izraeli
tengerparton (Tel Kabiri) eredeti krétai stílusú szentélyeket találtak az i. e. XV.
századból, vagyis a kivonulás feltételezett "korábbi" idejéből. Nagyon is
valószínű, hogy a többi kérdés megoldásában is történik még előrelépés a
jövőben.
1999. 01. 23. (III/3)
