Ha a kiskorú gyerekeket nevelő egyedülálló szülőket nézzük, akkor 350 ezer egyszülős családról beszélhetünk a KSH adatai szerint – ők az összes kiskorú gyermeket nevelő család egyharmadát teszik ki, s az esetek 87 százalékában az anya – 50 ezer családban az apa – neveli a gyereket. „A valóságban ennél is többen lehetnek, hiszen idetartozik például a nagyszülő által nevelt gyerek vagy a látens egyszülőség is, azaz amikor az egyik szülő külföldön dolgozik, s az anyagi terhektől eltekintve minden felelősség a másik nyakába szakad. Észak-Magyarországon ez különösen elterjedt jelenség, ami a tapasztalatok szerint sajnos elég gyakran vezet váláshoz, azaz valódi egyszülős helyzethez” – mondta el lapunknak Gruber Gabriella, a miskolci Holdam Egyesület munkatársa.
A Holdam Egyesület tavaly tavasszal különböző akciókkal igyekezett felhívni a közvélemény figyelmét az egyszülős családok létezésére és különösen hátrányos helyzetére, illetve a jelenséget körülvevő társadalmi előítéletekre. „Tapasztalatunk szerint mindenképpen komoly segítségre szorulnának az érintett felnőttek és gyermekek, nem csak anyagi értelemben, s ez független attól, hogy valaki miért került ebbe a helyzetbe” – hangsúlyozta Gruber Gabriella, hozzátéve, hogy a párkapcsolatban élők számának csökkenése azt mutatja, hogy az egyszülős családok száma nemcsak nő, hanem ez az állapot egyre több esetben tartóssá is válik.
Statisztikailag is igazolható, hogy senki sem így tervezte az életét, ezek a fajta családok többnyire traumákból születnek. Bár a házasságon kívül érkező babák aránya már 48 százalék, ennek oka az élettársi kapcsolatba születő gyerekek számának folyamatos emelkedése. Az egyedülálló anyaként való gyermekvállalás aránya 1990 óta érdemben nem változott, az összes születés egytizedét teszi ki, és nem kis részben krízisterhesekről, azaz magukra maradt anyákról van szó. S bár még az Alaptörvény értelmében is családnak számít az egyszülős család, az állam a valóságban kevéssé vesz tudomást az egyszülős felállásról, amelynek szegénységi kockázata kétszerese (közel 50 százalékos) a családosok átlagának. A hasonlóan komoly szegénységi kockázattal bíró nagycsaládosok kedvezményei (iskolai étkezés, családi adózás, belépők stb.) az egyszülősöket egyáltalán nem érintik – az egyedülállók kizárólag a családi pótlék esetében kapnak célzott támogatást, azaz gyermekenként 1700 forinttal többet, mint a kétszülősök. A KSH 2015-ös kimutatása szerint jóllehet a gyermekes háztartások anyagi helyzete javult az elmúlt években, egyedül az egyszülősöké romlott.
Gruber Gabriella szerint az egyedülálló szülők számára a bölcsődei felvétel megkönnyítése egyértelműen pozitív lépés, hiszen a kisgyermekes anyák komoly hátránnyal küzdenek a munkaerőpiacon, és mindennél nagyobb problémát jelent számukra a gyermekfelügyelet megoldása. A kérdés csak az, hogy a várólistás bölcsődék – főleg a nagyvárosokban és Budapesten – hogyan tudják majd ezt a szempontot érvényesíteni. Ez valószínűleg erősen intézményfüggő – tette hozzá. (A KSH 2015-ös adatai szerint a korosztály 17 százaléka, mintegy 38 ezer gyerek jár bölcsődébe, s a települések 85 százalékában, főleg a kistelepüléseken a napközbeni ellátás semmilyen formája nem elérhető.)
Dr. Szabó-Tóth Kinga szociológus szintén pozitív intézkedésnek tartja a bölcsődei felvétel megkönnyítését az egyedülálló szülők gyermekei számára, már annak szemléletformáló hatása miatt is. Kérdésünkre megerősítette: ez a lépés valószínűleg az egyedülálló szülőknek csak a kisebb hányadát érinti, mivel kimutatható, hogy minél idősebb a gyerek, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy egyszülős családban él: ma a 18 év alattiak 20, a 15–18 évesek 27 százaléka él egy szülővel.
A szociológus emlékeztetett arra is, hogy minél magasabban iskolázott egy nő, annál kisebb az esélye, hogy egyedül neveli gyermekeit. Ez egyébként magyar specialitás: nálunk az egyszülős családok nagyobb felét az alacsony végzettségű és alacsony jövedelmű szülők teszik ki. Ilyen szempontból előremutató a bölcsődei elhelyezés megkönnyítése. „Az egyszülős családok célzott anyagi támogatásával kapcsolatban viszont sokféle aggály felmerülhet, hiszen a szegénység nem mindig függ a szülőszámtól. Én arra hajlok, hogy alapvetően a rászorultság alapján kell a családokat támogatni, függetlenül attól, hogy egyszülősök-e vagy sem” – jegyezte meg dr. Szabó-Tóth Kinga.
A szakemberek komoly előrelépésnek tekintik viszont a másik bejelentett intézkedést, miszerint idén félmilliárd forintot szán a kormány egy kifejezetten egyszülős családokat támogató budapesti központ létrehozására, méghozzá civilekkel együttműködve. Itt mások mellett jogászok, családsegítők, pszichológusok és egyéb szakemberek segítik majd az egyszülős családokat. „Ez modellértékű lehet, tekintve, hogy idővel az ország több pontján is szükség lenne hasonló központok felállítására” – vélekedett Gruber Gabriella.
2017. 01.13. (XXI/02)
