„Az 1965-ben hatalomra került Nicolae Ceausescu mindig is különbözött a keleti blokk vezetőitől; független, nacionalista politikája, a Varsói Szerződésből történő kilépése, a csehszlovák megszállás elítélése már-már elfogadottá tette őt a nyugati világ szemében” – mondta a Heteknek Kolumbán Gábor erdélyi politológus. Románia részt vett a kommunista blokk által bojkottált 1984-es Los Angeles-i olimpián, sőt még az ország államadósságát is visszafizette, tehát a Nyugat szemében nem egy elkötelezett, Moszkvából irányított rezsim volt. Ceausescu ugyanakkor rendelkezett minden diktátorokra jellemző vonással: megalomán építkezések, fényűző, pazarló életmód, ami az idő múlásával egyre durvább méreteket öltött. „Ennek ellenére mindenki igyekezett a rendszer kiskapuit megtalálni. Egészen sajátosak voltak például az élelmiszer-beszerzés falvakból a városi asztalokig vezető csatornái. Igyekeztünk vidáman élni a mi kis barakkunkban” – fogalmazott Kolumbán.
Aztán a nyolcvanas évek közepére „az államadósság elleni harc” egyre nehezebb életkörülmények közé taszította a lakosságot: üres élelmiszerboltok, állandósuló fűtő- és üzemanyaghiány, akadozó víz- és áramszolgáltatás nehezítette az ország életét. Az ellátási problémák okozta elégedetlenség már 1987-ben tetten érhető volt, amikor felkelés tört ki Brassóban, ám ezt a katonaság leverte és megtorolta. 1989-re ez az állapot már robbanással fenyegetett, mert a hiányt a „Kárpátok Géniusza” ideológiai alapon fokozta. Az egy évvel korábban meghirdetett falurombolás politikájával végképp maga ellen fordított mindenkit. Érezhető volt, hogy már csak egy szikra hiányzik ahhoz, hogy változás kezdődjön el, de azt, hogy ez az év utolsó hónapjában történik, senki sem gondolta akkor. „Utólag persze könnyen kikövetkeztethetőek az események, de a döntő érv mégis a diktatúra puhulása volt, ami egyértelműen Gorbacsov szovjet főtitkár nyári látogatásához köthető. A Securitate mintha engedékenyebbé vált volna, sőt a zárt láncú tévéhálózatokat a titkosszolgálathoz közeli vállalkozók kezdték kiépíteni a tömblakásokban, és az üzemeltetés is cenzúra nélkül történt. A szabad világ hírei szabad beszédet hoztak, lazult a kontroll” – emlékezett vissza Kolumbán Gábor.
A változást végül Tőkés László temesvári református lelkész kilakoltatása indította el. Tőkés 1986-ban lett lelkész a városban, és 1989-ig rendszeresen felszólalt a falurombolás ellen, melynek következtében megfosztották szószékétől, és el akarták távolítani a városból. Az ebből kialakuló ellenállást tekinthetjük a román forradalom első lépésének. Tőkés kilakoltatásának hírére hívei megjelentek a házánál, hogy így akadályozzák meg a lelkész eltávolítását. Mindez hamarosan a rendszer elleni tiltakozássá alakult, szerte a városban tüntetések kezdődtek. A tiltakozók száma folyamatosan nőtt, a rendfenntartó erőknek csak vízágyúval és könnygázzal sikerült megfékezniük a tömeget. Tőkés szerepét a román sajtóban sem kérdőjelezte meg senki egészen a volt püspök radikalizálódásáig, akkor azonban számos Tőkés szerepét firtató cikk jelent meg a médiában. Az egyik legérdekesebb annak a nyugdíjas szekus tisztnek a megszólalása, aki a volt püspök megfigyelését irányította. Rodu Tinu azt állítja, hogy a lelkész a magyar titkosszolgálattal folyamatos kapcsolatban állt, és nem a Ceausescu-diktatúra megdöntéséért szállt síkra, hanem irredenta céloktól vezérelve Románia szétrombolása volt a célja.
2015. 12. 23. (XIX/52)
