Ez év áprilisában csatlakoztam a kurd reguláris hadsereghez, a pesmergákhoz, hogy tudósíthassak az Iszlám Állam ellen zajló koalíciós hadműveletről. Nem volt valami nagy dolog. Kapcsolatba léptem az észak-iraki kurd regionális kormányzattal, pár levélváltás után pedig már meg is érkeztem Szulejmánijjába, ahol két magas rangú kurd katonatiszt eligazított, majd kijelölték, merre és hogyan mehetek a fronton. Külföldiként nem volt szerencsés egyedül utazgatni: az Iszlám Állam ötvenezer dollár vérdíjat tűzött ki minden nyugati fejére, mivel túszaik – akik közül sokakat kegyetlenül kivégeztek – az év elejére jelentősen megfogyatkoztak.
Két meglehetősen baltaarcú, de aranyszívű kurddal közlekedtem a frontvonalon, így jutottam el Kirkuk városáig, melyet az Iszlám Állam 2014-es offenzívája óta tartanak a kurdok.
A helyzet – bár jelentősen javult 2014-hez képest, amikor az egész kurd társadalom, nők, öregek, de még a kamaszok is hadba vonultak a terrorszervezet ellen – még korántsem rózsás.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2015. 05. 29. (XIX/22)
