1. Aral-tó
1960-ban még a világ negyedik legnagyobb tava volt, mára ökológiai katasztrófa áldozata. A tó először több kisebb tóra vált szét, majd ezek is folyamatosan zsugorodtak – a NASA legújabb műhold-felvételei szinte teljes kiszáradásáról tanúskodnak, melyet elsősorban emberi tevékenységnek köszönhet. Partjain valaha virágzó kereskedővárosok álltak, a tavat Közép-Ázsia két hatalmas folyója, az Amu-darja és a Szir-darja táplálta. Ezek vizét már az 1870-es évektől igyekeztek felhasználni a sztyeppe megművelésére, amit a szovjethatalom is folytatott. A vízigényes rizs és gyapot öntözésére épített csatornarendszerek azonban gyenge minőségűek voltak, a szállított víz jelentős része elszivárgott a sztyeppe földjében. A tó – vízutánpótlás híján – mára menthetetlennek látszik.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2015. 04. 30. (XIX/18)
