1. Aral-tó
1960-ban még a világ negyedik legnagyobb tava volt, mára ökológiai katasztrófa áldozata. A tó először több kisebb tóra vált szét, majd ezek is folyamatosan zsugorodtak – a NASA legújabb műhold-felvételei szinte teljes kiszáradásáról tanúskodnak, melyet elsősorban emberi tevékenységnek köszönhet. Partjain valaha virágzó kereskedővárosok álltak, a tavat Közép-Ázsia két hatalmas folyója, az Amu-darja és a Szir-darja táplálta. Ezek vizét már az 1870-es évektől igyekeztek felhasználni a sztyeppe megművelésére, amit a szovjethatalom is folytatott. A vízigényes rizs és gyapot öntözésére épített csatornarendszerek azonban gyenge minőségűek voltak, a szállított víz jelentős része elszivárgott a sztyeppe földjében. A tó – vízutánpótlás híján – mára menthetetlennek látszik.
Ügynökök osztották meg az 56-os bajtársakat
Interjú Fónay Jenővel, a Pofosz alapító elnökével »
1956: a magyar menekülteket védő diplomata rejtélyes halála
Povl Bang-Jensen története »
„A Sátán újra a Földön lakik, és számos emberi testet öltött magára”
Németh Sándor beszéde az október 7-e utáni Izrael melletti szolidaritási tüntetésen »