A közszájon forgó magyar szólás szerint „Saulusból Paulus lett”. Nem végeztem pontos felméréseket, de valószínűnek tartom, hogy száz megkérdezettből kilencvenen csak annyit értenek ebből a mondásból, hogy az Pálnak a damaszkuszi úton történő megtérésére utal. Százból talán ha tizen lennének, akik azt is hozzátennék: „a zsidó családban született Saul keresztényként lett Paulus, vagyis Pál”. A „Saulusból Paulus” szólás tehát a két névben rejtőző kettős identitásról (tudniillik Saul a zsidó, Pál a keresztény név), pontosabban arról az identitásváltásról szól, amely a névváltásban is kifejeződik (tudniillik Pál zsidóból kereszténnyé vált). Csakhogy mindez több szempontból is tévedés.
A Benjámin törzséből származó Pál Saul néven látta meg a napvilágot a kilikiai Tarsusban. Pál saját bevallása szerint szülei révén római állampolgárságot is örökölt. Jeruzsálemben a következő szóváltás zajlott le az őt vallatni készülő római parancsnok és Pál között: „Erre az ezredes odasietett, és megkérdezte tőle: Mondd, római polgár vagy? Mire ő: Igen. Az ezredes így folytatta: Én tetemes összegért szereztem meg ezt a polgárjogot. Pál azt válaszolta: Én pedig már bele is születtem.” (Apostolok cselekedetei 22:27-28, a Szent Pál Akadémia fordítása) Az értelmezőket általában megzavarja, hogy az Apostolok cselekedetei korábbi verseiben „Saul, aki Pál is” megnevezés szerepel, és hogy Pált általában pogány környezetben Paulosznak, zsidó környezetben pedig Szaulosznak nevezi az Újszövetség. Pedig nincs ebben semmi különös. A Paulosz nem „keresztény beceneve”, és nem is római nevének harmadik eleme volt Pálnak. Esetében ugyanaz a jelenség zajlott le, amit a bevezetőben Flavius Josephusszal kapcsolatban láttunk.
Nem tudjuk, Pál apja milyen körülmények között nyerte el a római polgárjogot. Hieronymus a De viris illustribusban csak ennyit mond: „a júdeai Giscala városából származott, ahonnan – miután azt a rómaiak elfoglalták – szüleivel együtt a kilikiai Tarsusba költözött”. Valószínű, hogy Pál szülei hazájukból elhurcolt hadifogoly-rabszolgák lehettek, akitet Kilikiába adtak el, s ahol gazdájuk később felszabadította és polgárjogot adományozott nekik. Nem lehetetlen, hogy ez az ismeretlen dominus az egyik – Kis-Ázsiában is jelentős vagyonnal és befolyással rendelkező – Paullus-nemzetségbeli római patrícius volt, talán épp annak a Sergius Paullus helytartónak a rokona, akit Pál Ciprus szigetén látogatott meg, s aki be is fogadta Jézus Krisztus evangéliumát (Apostolok cselekedetei 13:6-12). Ha feltevéseink igaznak bizonyulnak, akkor Pál apostol római neve N. Paullus Saulus lehetett (az N. az ismeretlen „keresztnevet” jelöli, ami tetszőleges lehetett: Lucius, Gaius, Publius stb.).
2015. 01. 01. (XIX/1)
