Rékák
Ez a történet én magam vagyok. A testem, a sejtjeim, a mosolyom, a tekintetem mélysége. Egyedi és különös különösségében mégis határtalanul közhelyes. Egyszerre modern és végtelenül avítt. Nő vagyok. Nő, akinek a haja időnként hosszú, időnként rövid, ha az ízlés így kívánja, időnként szoknyás meg nadrágos is, sosem eléggé kellemes és sosem túl kellemetlen, mindig egy kicsit borsos, de soha nem túl édes. Így neveltek.
Nőnek. Dolgozófélének. […] Aki sohasem fogja úgy érezni, hogy eleget tud már, eleget tanult, eleget szült, vagy eleget nevelt. Aki mindig kételkedni fog abban, megfelel-e. Nő. Definíciószerűen.
Éljen az egyetem!
Magyar hősök, zsidó túlélők: drámai holokauszt-történetek
Akik elmondják az elmondhatatlant »
„Keveset enni, sokat mozogni, nem nézni tükörbe” – beszélgetés a ma százkét éves Keleti Ágnes olimpikonnal
Az ötszörös olimpiai bajnok elképesztő életútja »
Járt-e Jézus Indiában?
Hamis evangélium a Názáreti gyermekkoráról »