hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Komoly vészhelyzetekre nem vagyunk felkészülve
– mondja a trópusi betegségekről Szlávik János, a Szent László Kórház főorvosa

2010. 06. 11.
A szabadságolások alatt magyarok ezrei töltik pihenésüket trópusi országokban – és elképzelhető, hogy a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság miatt számuk idén az átlagnál magasabb lesz. Minden évben előfordul, hogy a turisták haza is hoznak valamit, itthon betegszenek meg. A háziorvosok egy része pedig nem nagyon tud mit kezdeni a jelentkező tünetekkel, pláne, ha a beteg elfelejti jelezni neki, hogy a trópusokon járt. A globalizáció okozta veszélyekről, a Magyarországon nem őshonos betegségekről és egy járvány kitörése esetén használt forgatókönyvekről Szlávik János főorvossal, a Szent László Kórház trópusi betegségek osztályának vezetőjével beszéltünk.

Elég csendesnek tűnik most az osztály.
– Igen, most indul majd csak a szezon. Egyébként a trópusi betegségek előfordulása hazánkban a rendszerváltás óta csökken. Nyilván ebben komoly szerepet játszik, hogy megszűnt az úgynevezett „betegturizmus”, ami a hetvenes, nyolcvanas éveket jellemezte, amikor afrikai, illetve dél-amerikai „baráti országokból” rendszeresen jártak át hozzánk különböző kezelésekre. Akkoriban gyakorlatilag mindent láttunk, ami szóba jöhető trópusi betegség, lehetett gyakorolni rendesen a szakmát. Ez a kilencvenes évek óta folyamatosan csökken, egyre ritkábban kerül hozzánk valaki azért, mert mondjuk kolerát kapott az egyik országban, és kevesebben vannak a betegséggel jelentkező külföldiek is. Ez persze nem jelenti azt, hogy évente ne fordulna elő olyan száz körüli eset, bár ezt tizenöt-tizenhét kórházi ággyal lehetséges kordában tartani és kezelni. A két legjellemzőbb trópusi betegség, amelybe most is bele lehet halni, a malária és a vérhas (tífusz), mert hosszú a lappangási idejük,  és elképesztően magas lázzal járnak. Ha valaki nem kalkulálja be, hogy elkaphat trópusi betegségeket a külföldi útja során, az van a legnagyobb veszélyben. Egy átlagos háziorvos könnyen téveszt össze komoly tüneteket egy egyszerű influenzával, illetve maga a beteg is összetévesztheti. Ebbe bele lehet így halni.
Önök oltóközpontként is működnek. Mennyire tudatosak a magyar utazók?
– Érdekes, hogy míg egészségügyi tudatosságban szinte minden esetben a lista legalján kullogunk, addig a trópusokra utazók között egyfajta tudatosságot, felkészültséget látok megjelenni. Nyilván ez annak tudható be, hogy aki meg tud engedni magának egy ilyen utazást, az általában fel is készül a célországból. Hibák persze előfordulnak. Elég elterjedt nézet például, hogy bizonyos megelőző gyógyszereket nem érdemes szedni a mellékhatásai miatt. Ilyenek például egyes malária elleni gyógyszerek – ha valaki hosszabb időre fertőzött területre utazik, és nem szedi, nagy eséllyel elkapja ezt a betegséget. Ha itthon jelentkeznek a tünetei, és befárad hozzánk, egy héten belül kikezeljük.
Minden esetben ilyen egyszerű a dolguk? Az elmúlt húsz év halálos betegségeit mégiscsak Afrika termelte ki.
– Nem azt mondom, hogy minden eset ilyen egyszerű, de a tipikus eseteink ilyenek. Remek tesztekkel rendelkezünk, szóval minden ismert betegséget viszonylag könnyen diagnosztizálunk. Persze kivételek mindig akadnak: előfordulhat, hogy negatívak lesznek az elsődleges vizsgálataink, és nem tudjuk konkrétan, mi a betegsége a páciensnek. Ilyenkor eseti kezelést alkalmazunk, például, ha magas lázzal jár, csillapítjuk. Megkezdjük a sztenderd eljárást, és megfigyeljük a beteget. Nagyon ritkán fordul elő, hogy európai ember olyan betegséggel fertőződjön meg, amelyet nem ismerünk fel. Az új betegségek általában olyan higiéniai körülmények között alakulnak ki, melyek alapvetően nem jellemzőek azoknak az életvitelére, akik a trópusokra utaznak. Ahhoz, hogy valaki egy igazán komoly betegséget elkapjon a trópusokon, olyan feltételeknek kell teljesülni, mint hogy rendszeres érintkezésbe kerül olyan helyiekkel, akik napi egy dollár alatt, az állataikkal élnek egy térben. A felelőtlen szexuális kapcsolat is ide tartozik.
1967-ben kitört a Marburg-vírus Németországban. 2008-ban egy holland nő Ebola-szerű tünetekben vesztette életét. Azért Európában is felbukkannak olyan trópusi betegségek, melyekre nincs gyógyszer, és a halálozási arány ötven százalék fölöttire tehető. Fel vannak készülve ilyesmire?
– Őszinte leszek, ilyen jellegű komoly vészhelyzetekre nem vagyunk felkészülve. Bár van egy elkülönítőnk, amely lég- és folyadékszűrővel van felszerelve, és rendelkezünk légzáras „szkafanderekkel”, de ha valaki bekerül hozzánk egy betegséggel, amit azonnal nem ismerünk fel, nem tesszük az illetőt azonnal az elkülönítőbe, ha a tünetei ezt nem indokolják. Ha egy komoly fertőző betegséget hordoz, ami mondjuk a levegőben terjed, ezt mindannyian megkapjuk, és máris több fertőzött van, így előállhat a járvány. Nyilván más a helyzet az olyan betegségekkel, mint a Marburg- vagy az Ebola-vírus. Ha valaki olyan tünetekkel kerülne hozzánk, mint például az ezeket jellemző erős vérzés, azonnal meghozzuk a szükséges óvintézkedéseket.
A megfertőződés esélye egyébként a klasszikus halálos vírusokkal kicsi, ha betartják az alapvető szabályokat. Ha megnézi, olyan emberek haltak meg az Ebolában, akik közvetlenül kapcsolatba kerültek a fertőzöttekkel, például azok, akik érintkeztek a fertőzöttek vérével. Alig néhány vírust ismerünk, mely a levegőben is terjed.
Európa és a nyugati világ szerencséje, hogy ezek a betegségek olyan gyors
lefolyásúak, hogy mire a fertőzött mondjuk kiér a helyi reptérre, már durván jelentkeznek a tünetek. Nincs ide­jük a halálos vírusoknak ideérni hozzánk.
A világ azonban járványlázban ég. Virológusok jósolják a következő spanyolnátha beköszöntését, minden évben új, halálos influenzajárványt jósolnak. Általános a pánik.
– Az elmúlt évek járványtendenciái – elég, ha csak a SARS-ot vagy a madár­influenzát említem – rávilágítottak arra, hogy igenis jelennek meg új fertőző betegségek, melyekre nincs kezelés. Láttuk, hogy bizonyos vírusok kombinálódhatnak. Komoly veszéllyel járna, ha – tegyük fel – a már említett Marburg vagy Ebola akár csak annyiban is változna, hogy hosszabb lenne a lappangási ideje, illetve a levegőben is terjedne. Máris olyan betegségekké válnának, amelyek akár halálos járványt okozhatnak egész Európában.
Az ilyen jellegű járványok elhárítása, illetve kezelése, a karantén létrehozása azonban minden esetben a hadsereg feladata. Nemrég értesültem róla, hogy a magyar hadseregnek van is ilyen esetekre összeállított egysége. Egyébként a forgatókönyv ismert, nagyjából minden úgy zajlik az ilyen esetekben, mint a filmeken, csak sokkal lassabban és sokkal kevésbé kontrolláltan. Minden esetben vannak áldozatok.
A pánik oka elsősorban a globalizáció. Ha a világon valahol meghal ötven ember egy új betegségben, mi azt még aznap látjuk a tévében, olvassuk a hírekben. Pszichológiai okokból érezzük úgy, hogy közvetlenül mellettünk történik, és mi is veszélyben vagyunk. A média pedig úgy számol be róla, mintha világjárvány tört volna ki, holott abban az adott pillanatban lehet, hogy nincs is fertőzött Európában.
Más  kérdés, hogy a légi közlekedés fejlettsége miatt bármilyen betegség, amit nem vesznek időben észre, egy napon belül eljuthat a világ bármelyik pontjára. A hatóságoknak ezt komolyan kell venniük, de láthatjuk is, hogy az „influenzák” alatt a hatóságok első lépése volt a repülőterek ellenőrzése. Ha a helyzet egy fokkal komolyabb szintre lépett volna, például tömegesen érkeztek volna a fertőzöttek, le kellett volna zárni a reptereket.
Véleményem szerint azonban még mindig nem történt meg egy súlyos és globális járvány kitörése, ez – statisztikai alapon – a jövő zenéje. Láthatjuk, hogy a világ hatóságai sem tudtak minden közelmúltbeli esetet karanténban tartani –, történtek megfertőződések az egész világon.

Top vírusok

Malária: A szúnyogcsípés után 5-6 nappal kezdődik hidegrázással, melyet erős verítékezés követ. Szabályosan (ciklikusan) 48-72 óránként ismétlődő rohamokban egymást váltják a láztalan és lázas idő­szakok. Lép-, májduzzanat, súlyos formában idegrendszeri tünetek és veseelégtelenség léphet fel.
Vírusos májgyulladás, hepatitis B: sárgasággal és általános gyengeséggel jár. A fertő-zőttek jelentős hányada nem észleli a betegséget, de élete későbbi szakaszában krónikus májbeteggé válhat. Az idült májgyulladás a májrák leggyakoribb okozója.
Dengue-láz („csonttöréses láz”): Hirtelen magas lázzal, ízületi és izomfájdalommal, hányással kezdődik, esetleg halvány kiütéssel jár. Mérsékelt vérzékenység (orr-, ínyvérzés) kísérheti a betegséget, mely 3-10 napig tart. A lábadozás lassú, hetekig tarthat, fáradékonysággal, izomgyengeséggel jár. Ismételt fertőzés esetén súlyos vérzéses formában lép fel.
Kolera: Súlyos hasmenéssel és hányással járó, gyorsan kiszáradáshoz vezető fertőző betegség. Nem könnyű megkülönböztetni számos egyéb, az utazókat érintő has­me­né­sektől.
Hastífusz: A baktériumok megtapadnak a vékonybél és a vastagbél nyirokmirigyeiben, ott fekélyt okozhatnak, illetve bekerülnek a véráramba. A hastífusz nem feltétlenül hasmenéssel járó betegség: fejfájás, influenzaszerű tünetek, magas láz, jellegzetesen alacsony pulzusszám kíséri. Súlyos esetekben szív-, ideg- és bélrendszeri szövődményekkel járhat.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!